Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 6. szám - Szemelvények Gaál Károly gyűjtéséből
ságot bele, még sincs velágos. A, aszongya, annék is annak háromszázforintot, aki velágosságot hordana a szobámba, aszongya, hogy lenne benn velágos. — — Hát, aszongya, ennekem adhat, aszongya, máj én csinyálok bele velágosságot. — Osztán kivágta a legény a nagy ablaknak valót, meg tett bele egy ablakot. Osztán eccerre mekkapta a háromszázforintot. — Na, asztán aszongya, má három bolondra talátam, mast visszamegyek, aszongya, osztán eveszem annak a lejánnyát. — Osztán visszament. Még azok akkoris a pincébe ríttak. — Na, gyűjjenek fő, aszongya, mastmá talátam három illen bolondra, mint magok. Most eveszem a lejánnyokat. — Osztán csaptak nagy lakodalmat Három napra szóllót. Még máma is ének, ha meg nem hóttak. (Eszta mesét nem olvastam, észt hallottam.) ÁDÁMCSUTKA Oszt az Ádám, meg az Éva a tiltott fárú. Az Ádám torkos vöt, asztán, az Éva torkos vót, az Ádámot is mekkináta vele. Azér van az Ádám almája a népekné, igaz! Mért van? Mi lett az almával? Megakatt a torkán. S azóta van az embernek . . . MIÉRT NEM ESZIK A ZSIDÓ DISZNÓHUST? Azér, mer mikor az Isten a fődön járt, asztán arrakerűt a zsidóházhó. Az öregasszony bebújt a disznóólba, a gyerekek meg: — Nincs itthol! — — Váljá, aszonta, váljá ahova bebujtá, annak a helire Oszt az öregasszony disznó lett. Oszt azóta nem eszik meg. FALIKÍGYÓ Hogyan van az, hogy az ember sokszor a falba mintha kígyót hallana? Sokszor magam is hallom. Az a fali kígyó. Ez minden házba majdnem, ugye. Ászt monták, ha ászt a kígyót, ami a falba van agyonütik, akkor meghal valaki. Ászt nem üti agyon senki, mer a falat nem dönti é. Az a kígyó nem jön soha elő, az mindig azon a helen van Nem azon a helen mindétig, ahogy az időjárás van. Ahogy az időjárás van. Az sokszor megy, vándorul. Ha jó idő van, itt van, ha-rctssz idő, amott. Aszon- gyák, — most rossz idő lesz, mert itt fütyül a falikigyó. 526
