Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - Szemelvények Gaál Károly gyűjtéséből

AZ ÖRDÖG ÉS A KECSKE

Oszt ászt hallotta-e, mikor el akarta vinni az ördög a parasztnak az asszonyát? Nem? Ajaj, Istenem! Ászt nem szabad emeséni, mer az asszon meghajja.

összeveszett az asszonyává. Aszonta:

— Az ördög mácsak vünne e. —

Hát abba az üdőbe meggyütt az ördög, hogy evüszi. Aszonta:

— Hát akkor mast éviszem. —

Aszongya: — Nem úgy gondútam én ászt. —

— Hát, aszongya, nem bánom, én engedek két napot. Ha nekem ollan egy állatot tucc idemutatnyi, amit én még sohase láttam, akkor, aszongya, megmarad az asszonyod. De, ha nem, akkor vüszem velem. —

Hát annyit gondúkodott, miccsinállon, miccsinállon. Má mikor itt vöt az üdő, aszongya:

— Asszony, mácsak párperc az élet. Évüsz az ördög. Érted gyün, aszongya. dehát segiteni tunnák a bajon, ha beleegyezz. —

Aszongya: — Én bele. Bele. mer nem akarok az ördöggé émenni. —

— Nahát, aszongya, akkor vetkőzz le mesztelenre. —

Levetkőzött. Egy madzagot kötött a nyakára. Mikor látta, hogy az ördög gyün. aszonta: — Mast áll négykézláb —

Na, gyün az ördög. Aszongya:

— Mi ez? Micsoda állat? —

Aszongya: — Kecske. —

Aszongya, — én még illen kecskét nem láttam. Kecskének, aszongya, a tő- gye hátú van, ennek meg elő. A kecskének a szakálla elő van, ennek meg hátú, aszongya. Ez nem kecske. —

Aszongya: — Dehát mutattam ollan állatot, amit te még nem láttá, aszongya. Nem is vüszed é az asszonyomat. —

Akkor az ördög ekölötte mennyi.

PARASZT, ÖRDÖG ÉS A DOHÁNYFÖLD

Hát eooé vért epparaszt. Az erdő (mellett vót maká a főggyö. Vasárnap délután ément, megnézni a főggyit.

Hát egy nagy tábla ott ződellett. Odamegy egy öregember. Avvót az ördög

— Hát, aszongya, mit néz? —

Aszongya: — Nézem, mi ez? —

Aszongya, — ha nekem megtudod mondani, mi ez, aszongya, akkor ez a főd terménnyé együtt a tijed lesz. De, ha nem, akkor evüszlek. De, aszongya, má- hó egyhétre mekköllöd mondani. — Aszongya: — Én, aszongya, ne tudnám megmondani, mikor én erdömunkáró gyüvök, fődmüves vagyok? —

— Na, aszongya, akkor adok üdőt vasárnapig. —

Ja, de mindennap többet gondúkodott, csak gondúkodott, csak gondúkodott. Az asszony aszongya:

— Hát te ember, te mindig annyit gondókocc, asztán alig esző valamit. —

Akkó émeséte neki, hogy mi újság. Aszongya:

527