Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 6. szám - Gaál Károly: Kire marad a kisködmön? (tanulmány)
óta kutatgattam, szemlélgettem a burgenlandiak, az ottani paraszti nép hagyományos kultúráját és sok minden hangszalagra került. Papírra vetődött elég, de ami a szavak és képek mögött van, az átélésből, a megfigyelésből bennem él, ami a halott adatokat visszahozza az életbe, feltámasztja őket, az, ha megkapom az örök behívót, velem együtt a föld alá kerül. Képes beszédben szólva, csak a kdsiködmön díszítése, a tetszelgős hímzés marad meg. A kisködmön igazi, átélt élete örökre elveszik. A szokás, az ének, a munka eszközei, munkamódszerek, azok papíron vannak. Meg- meredett szavak, hangok és rajzok. Egy elmúlt élet romjai. Az egész azonban az emberből fakadt, abból, aki holnapja érdekében mindig azt tette, amit tehetett. Amikor olyan sokat beszélünk a kultúráról, a népi kultúráról is, legtöbbször csak egyes jelenségre gondolunk. Ház, kapa, kasza, lucázó és még ezernyi más. A kisködmön is. De mind együttvéve, ha még olyan sok is, csak egy kultúra jelenségei és a használó emberi közösségek nélkül nem mondanak a tartalomról semmit. A jelenségek használata, azok együttese adja meg a kultúra mikéntjét. Az egyik embercsoportnál ez a fontos, a másiknál amaz. Ha ez a jelképesen emlegetett kisködmön hirtelen beszélni tudna, többet mondana el hordozója kultúrájáról, mint a legjobb kutató. Most aztán vegyünk búcsút a kisködmöntől és térjünk rá arra a kérdésre, amit a címben említett és örökösre váró kisködmön betakar. Néha nem rossz a bunda alá nyúlni, még akkor sem, ha köziben a kezünkre is ütnek. Rövidre szabva, arról van szó, hogy Nyugat-Dunántúlon és Burgenlandban szinte több uradalmi major volt, mint parasztfalu. A parasztfalvakról írtak a kutatók annyit, hogy már szinte saját- magúk sem ismerik ki magukat. Csak azt nem tudom, miért egyedül a parasztfalvakról és mért nem a majorokról is. Ja, az igaz, hogy a parasztfalvakban volt színesebb népviselet, több volt a szokás, egy udvarban több mezőgazdasági eszközt lehetett találni, mint amennyi kétszáz uradalmi cseléd tulajdonában fellelhető volt. Emberek éltek a faluban, de a majorokban is. Mindenütt volt rokonság, szomszédság, komaság, öröm, aggódás, a holnaptól való félelem és reménykedés. Barátság és viszálykodás, de közös érdekek is mindenütt megvoltak, ahol emberek egy közösségen belül együtt éltek. Volt egy faluközösség és volt egy majorközösség. A faluban első pillantásra is többet lehetett látni és többet leírni. A major nem sokat mondott a néző szemnek és kevesen igyekeztek látó szemlélődéssel megérteni azt, ami nem volt kidíszítve, nem a „hímzőasszony kezéből” került ki, ami csak egyszerű, kopott, megszaggatott viselőbunda volt. Hiszem, hogy ez volt a háttérben. Mintegy húsz évvel ezelőtt az az ötletem támadt, hogy a faluból kimegyek a majorba. Mivel pénzem semmi, de időm elégséges volt, ha már odamentem, egy időre ott is maradtam. Megérte. A csajtai (Schackendorf) majorban kezdtem el érettebb koromban azt bepótolni, amit fiatalon magam is elmulasztottam. Utána meg hu- szonegynéhány másikban is voltam, de a nagy kutatási élmény mégis csak Csajta maradt. Itt ismertem meg az eddigi ismeretlent és utána már tudtam, hogyan lehet a majorban is kutatni, hogy ott is adódik valami, ami egy nép hagyományos kultúrájának lényeges része. Ja, Burgenlandban sikerült, mert az ottani majorok még megvoltak. Mentem volna csak három évvel később, üres tarisznyával jöhettem volna vissza. Erre a kérdésre még később visszatérünk, de előbb nézzük meg, mi volt a major, mikor alakult ki, milyen történelmi okok álljak a háttérben és Burgenland területén, mikor és miért oszlottak fel. Akkor is, ha a könyvben a majorok lakóinak a kommunikációs kultúrájával foglalkozom, a fenti kérdések tisztázása nélkül nem lehet azoknak az embereknek a kultúráját megérteni, akik itt éltek. A 18. század folyamán Angliában a gyáripar rohamos növekedése következtében teljesen átalakult a mezőgazdaság társadalmi és üzemi szervezete. Az életképtelen mezőgazdasági kisüzemek tulajdonosai a gyárakban kezdtek új életet. A parasztok száma hirtelen lecsökkent. Mezőgazdasági szakemberek új technológiát alakítottak ki és a termelési formákat megváltoztatták. Amikor a gyáriparosítási hullám a kontinensre is átcsapott, súlyos problémát jelentett az elavult, szinte még a középkorban megragadt agrártechnika. A rohamosan növekvő városi lakosságot és az 517
