Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - B. Péter Ferenc: A kisfiú (mesék)

Este. Kint tél van, hideg, köd, bent jó meleg, lámpafény. A kisfiú felmászik egy székre, szemben veled. Kicsit mocorog, de nem szól, amíg fel nem nézel.

testamentum

Tudod, én egyszer meg fogok halni. És akikor minden gazdátlan lesz, iami most az enyém. Nem lesz senkié.

Viegyél elő ceruzát, meg papírt — nem is, inkább tollat, és írd, mamiit mondok. Ha meghalok, majd megnézik ezt a papírt, és mindennek lesz gazdája. Figyelsz?

Van először az üveggolyóm, (tudod, az a szép, amelyik elgurult. Ha előlkerül, legyen a Btalláé. A Karcsinak is tetszik, de annak úgyis olyan sok van. Leírtad? Jól van, akkor folytatom. A színeseimet kapja meg az Évi, ő olyan vidámakat rajzol, az övé lehet a csokipapírgyűjteményem is. A katonáikat adjátok az Ákosnak, kiviéve a piros indiánt, ment azt úgy cseréltük. Az autók, meg a vilianyvasúit a Itdéd lehet, te úgyis szeretsz velük játszani. Az építőjáté510