Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 6. szám - B. Péter Ferenc: A kisfiú (mesék)
kokkal játszón a Jancsi, a labdát az Imiékre hagyom. (Mindent leírtál? Most úgy írjál, hogy egy picit ne figyelj ide, jó? Emlékszel, egyszer egy hétig kerested a zöld (töltőceruzádat. Nahát, azt én csórtam el. Nem mondom meg, hová dugtam. Az majd megint a tied lesz. Az ágyamat add el — most miár figyelhetsz — és vegyél anyunak bundát, hogy ne fázzon a télen. Az anyunak adom még a rajzaimat, mert nagyon szeretem. Téged is nagyon szeretlek. A nagymamát is, neki adom a nyomogatós kiskutyámat, azzal olyan jól lehet szórakozni. Igaz? A társasjátékok legyenek a nagypapáé, legalább jól megtanul velük játszani, úgyis mindig megverem. A piros indiánt is oda lehet adni az Ákosnak, nem baj, hogy úgy cseréltük. Mindent leírtál? Mi van még. A fcutyus, a zebra, a Zsuzsáibalba, meg a Pimotókió a Beáé legyen, ö az a szőke kislány, mutattam már. Aztán van még egy kicsi kulcsom az alsó fiókban, azt úgy találtam. A jelvényekkel együtt oda lelhet adni annak az aranyos Miki bácsinak a sárikon. Aztán van egy fényképem, amin mindenki rajta van, azt őrizzétek meg. Kész. Hadd nézzem. Hát, nem írsz valami szépein. Azt mondod, nem írtunk fel mindent? Hogy a maci 'hiányzik? Azt nem! Azt nem adom senkinek. Az az enyém! A kisfiú lélekszakadva fut át az udvaron. Beugrik egy ajtón, leszalad a lépcsőn, a lépcső alá bújik, két szánkó közé. Visszafojtja a lélegzetét, meg sem moccan. Sötét van. bújócska . . . tizennégy, tizenöt, tizenhat — számol hangosan a hunyó, én megvárom, amíg mindenki eltűnik, csak akkor indulok ed. . . .huszonkettő, huszonhárom. . . most már nem lát senki, futás! Van egy (búvóhelyem, ott biztos, hogy senki sem talál meg. Keresztülfutok az udvaron, lábam alatt recsegnek a kövek, a hunyó biztos larra fog elindulni. Most érek .az ajtóhoz . .. huszahkilenc, harminc. Lerohanok a pincelépcsőn, csak gyorsan, ezt már nem hallhatja meg seniki, a lépcső alatt van két szánkó, a kettő közé babújak. Most csöndben! Már hallom is, jön valaki laz udvaron. Most ér az ajtóhoz. Az ajtó mögé nem bújt senki, (hiszen akkor már kiáltott volna. Miért nem megy tovább? Talán összebeszéltek, és most mindenki engem keres. Nem, már elindult, fut lefelé, itt van a .pincében. Nem jön .erre, felkapcsolj a a villanyt, végigmegy a folyosón. Ott is vannak jó helyek, (biztos van lenn valaki. Múltkor ketten is elbújtak egy nagy papír mögé. Meg egyszer egy fiú bedebújt annak a nagy asztalnak a fiókjába. De lehet, hogy nincs is senki a pincében, a hunyó már jön is visszafelé. A lépcsőnél van, elindul. Aztán megáll. Most fog idenézni. Kezemet a pulóverbe dugom, fejemet lehajtom, hogy az se világítson, teljesen ösz- széhúzam magam. Mégsem néz ide. Kiszalad az udvarra, rikolt egyet, meglátott valakit. Én azért még .vdsiszafojtom a lélegzetemet, hallgatózak, mocorog-e valaki a közelben. Seniki sem itudhatja, hogy itt vagyok. Az udvaron már hárman beszélgetnek. Üjra meglett valaki. Most fölszaladnák az emeletre, a szeméttárolóba fognak benézni, oda mindig bújik valaki. És fentről lőhet látni a garázs tetejét is. Az is egy jó búvóhely lenne, de így... Ez a legjobb hely, sötét van, itt nem keres senki. Igaz, (ha jönnek, innen nem lehet máshová me511
