Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - B. Péter Ferenc: A kisfiú (mesék)

hez. Minden fűszál útiban van, minden kis emelkedő hatalmas megpróbáltatás, Még ide fellöiköm, aztán megállók. Nem megy, nem 'bírom tovább, ittíhagyom. Kell. Nekáfeszülök.

Most megint kisfiú vagyok. Állok a fák allatt, bőrömön érzem a langyos szellő érintését. Behunyom a szemem, kinyitom. Hatalmas sátor áll előttem. Mindenfelé sok-sok ember, a sátor fielé igyekeznék. Ott a bejárat! Nagy bajuszos bácsi áili előtte, kiabál, mindenkitől elveszi a jegyet. A tömeg engem is magával sodor. Jaj, félek, nekem nincs jegyem. Végre, ,ká tudok bújni az emberek közül. Már itt vágyóik a sátornál. Egy rés. Semmit sem látni, csak érezni a fűrészpor illatát. Bebújok.

Egy kör közepén állok, térdig fűrószporban. Nagyon kicsi vagyak és a sátor olyan hatalmas. Nem is látom, csak messze köriben székeket, rengeteg széket, mindegyiken ül valaki. De olyan messze, ha óráikig mennék, sem jutnék el a székeikig. Óriási távolságra (tőlem, egy frákkos bácsi jelenik meg, beszél, de nem hallom, amit mond. A magasban a zenekar játszani kezd, de csak a mozgásukat látom, nem hallok semmit. Megfordulok. Elefántok állmaik két lábra, krokodilok tátognalk, egy víziló jön felém. Oroszlánok, tigrisek közelednek,

507