Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Szakolczay Lajos: Szilágyi Domokos prózája (tanulmány)

dolta volna, hogy másfél évtized múlva az ő költészete Is biblia lesz egynémely fiatal számára.

Műhely vallomásaiban a vers mint élő szerkezet izgatja, amely lélegezve, egy gép pontosságával működik. A rímről, a szóhasználatról, a költői divatokról, a műfordítás nehézségeiről értekezik, a gyarló ember tökéletességét „némi kis tökéletlenségekkel” fűszerezve. Játszik a képpel, a formával, a szóval, párhuzamok fölvillantásával, s ha úgy érzi, hogy már elóg világosságot gyújtott, csupán ennyit közöl: „Akinek van szeme a látásra, lássa.”

Prózája milyen érték? Az utókor föladata eldönteni. Talán nem túlozunk, ha leszögezzük: hélye szorosan ott van a költői életmű mellett. A markáns arcot színesíti, árnyalja.

Kedvenc prózafordításának előszavában írja: „Peter Parinak minden sikerül — csak az nem, hogy a meséiből visszataláljon a valóságba; hogy édesapára és édesanyára leljen! S ez fáj neki. Ekként van az, hogy Peter Pan csodálatra is, szánalomra is méltó. Az otthon melegét Tündérország nem adja meg.”

Ez lett az ő végzete is.

41