Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Láng Gusztáv: A költő és az Ige (tanulmány)
LÁNG GUSZTÁV A költő és az Ige EGY HAGY OMÁN Y SZEM LÉIDET VÉGPONTJA ÉS GENEZISE „ .. . a nemzet még akkor is, amikor látszólag csak dalnokot óhajt erényeinek és hibáinak megéneklésére, amikor tehetségeiből koszorúzásra alkalmas szobrokat farag — a nemzet akkor is érzi, hogy nem erkölcseinek pozitív leírására van szüksége, hanem létdilemmáinak felfedésére, dühös átokra, elkeseredett haragra, önkorbácsoló rációra; az igazán nagy tehetségekből a nemzet mártírt csinál, mert befogadni ugyan nem tudja, de érzi, hogy szüksége van reá, és ezért ki is izzadja magából(Bretter György: Vörösmarty utolsó versei) 1. A .költőket egy ideiben — s épp Szilágyi »Domokos alkotóvá érése ideijén — divat volt aszerint osztályozni, hogy tiszitelilk-e vagy tagadják a hagyományt. Ennék megfelelően voltak maradiak vagy modernek, illetve „gyökeresek” vagy kozmopoliták, attól függően, hogy az osztályozó kritikus melyük .táborhoz tartozónak vallotta magát. Még emlékszem, milyen marokra fogott ceruzával írtuk le a dicséríőnek szánt mondatot: „eltér a hagyományos formáiktól”; Szent György döfhetett ilyen diadallal a sárkány torkába, vagy lovaggá ütő ikardoit suhintott így a .rend nagymestere. Az osztályozásból így .lett osztályzat. Szilágyi Domokos neve — főleg a Szerelmek tánca és a Garabonciás aírnű kötete után — mindig lobogó volt ezen a sárkányölő lándzsán, s a lovag-avató penge az ő vállán pihent meg leggyafcrábibam. Vállalta ezt a szerepet (lásd a Tősgyökeres csu- jogatókiát), de mindig ironikus tartózkodásba! (mint a Kozmopolita csu jogutókban), s mi, nevét lobogtató kortársai, ezt az iróniát a tehetség maga-védő különcségének tekintettük, s elnéztük néki. Holott — ezt kellett volna észrevennünk már a Bartók Amerikában megjelenésékor — költészete hagyománykereső volt kezdetektől, de mi ebben a versben is a „formabontó” szerkezetet, az Eitotrtói átvett intarzia-eljárást magasztaltuk, s nem a felhasznált idézet-anyag lappangó tanulságaira figyeltünk. Ha megtesszük, beláthattuk volna, mennyire egy húron pendül hagyomány-felfogásunk a dogmatikus maradiságéval. A múlt „öröksége” a mi szemünkben iá „tudatunktól függetlenül létező” és eleve elrendezett anyag volt, hagyatéki leltár, melyben minden tétel mellett ott a .használati és a becsérltélke, s mi, utódok csak aközött választhatunk, hogy elfogadjuk-e magunkénak, s ezzel hozzákötjük életünket múltbeli szabályokhoz, vagy hátat fordítunk nieki, lemondunk a hagyatékról, s 'megpróbáljuk, nincstelen szabadságunkban, magunk összegyűjteni a számunkra szükséges szellemi javaikat. Szilágyi Domokos .kezdettől tudta, hogy -múlt nélkül nincs jelen, de azt is, hogy ez a .mát létrehozó .múlt nem létező, hanem létrehozandó hagyaték; hogy a hagyomány értelme nem évszázadok alatt félgyűlt és leltározható anyagában van, hanem az anyagot megválogató és hierarchikus építménnyé szervező értékelvekben. Melyek — akárcsak a Választás és az építmény szerkezete — a Mát fejezik ki, de úgy, hogy ez a kifejezés megírja saját előtörténetét is. A valóságos múlt lezárt .létezés, végleg megvalósított és örökre elmulasztott lehetőségek láncolata. A költészet 42
