Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - Bíró Margit: Egy grúz krónika tudósításai 5. századi kaukázusi támadásokról, hadjáratokról - Vahtang Gorgaszal életrajzának néhány kérdése (tanulmány)
terület neve volt. Később Kuhetl területe Zsinvalilg bővült ki az Aragvl bal partja mentén, azaz magába olvasztotta a korábbi Herkit (Szaguramot) és Cobenit (Tianetit). A 4. századra Kuhetl területére kiterjesztette hatalmát a vele szomszédos Kaheti. (D. Muszhe- lisvili, Szakartvelosz ísztoriuli geograpiisz dziritadi szakithebi I. 178—181.) 57. Isztorija Irana. Szerk.: M. Sz. Ivanov. Moszkva, 1977. 112—113. 58. D. Muszhelisvili, Szakartvelosz Ísztoriuli geograpiisz dziritadi szakithebi. 283.; M. Lortki- panldze, 1. m. 43. 59. Muszhelisvili véleménye szerint Dzsuanser valószínűleg a kiszt-bachi és esetleg részben a dagesztáni törzsek vezéreit nevezte a „Kaukázus királyai’ -nak. (D. Muszhelisvili, u.ott 203.) •0. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a Dzsuanser krónikájában leírt katonai felszerelés valóban létezett az 5. századi Grúziában. A legrégibb ilyen típusú páncéling, vassisak és a lovat borító páncélzat maradványai az I—II. századból maradtak fenn. (M. Lortkipanidze, 1. m. 56.) 61. J. Marquart, Über das Volkstum der Komanen: Bang-Marquart, Osttürkische Dialektstudien. Berlin. 1914. 102.; V. V. Bartol’d, Szocsinenija V. Rabotü po isztorii i filologii tjurkszkih i mongol’szkih narodov. Moszkva, 1968. Sztat’i iz „Enciklopedii iszlama", Kip- csakl. 550—551. 63. Moravcsik Gyula, A magyar történet bizánci forrásai. Budapest, 1934. 74.; u. ő, Byzanti- noturcica I. Budapest, 1942. 256.; L. M. Melikszet-Bek, Hazarü po drevnearmjanszkim lsztocsnyikam v szvjazi sz problemoj Molszeja Horenszkogo: Isszledovanija po isztorii kul’turü narodov vosztoka. Szbornik v cseszt’ akademika I. A. Orbeli. Moszkva—Leningrad, 1960. 112—118.; Czeglédy Károly, Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig Budapest, 1969. 99. 63. Czeglédy Károly, i. m. 90—91.; u. ő, Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok; Antik Tanulmányok II. Budapest, 1955. 121—140. 64. Czeglédy Károly, Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. 22, 29. 65. D. Muszhelisvili, Szakartvelosz Ísztoriuli geograpiisz dzirit adi szakithebi. 209.; Vahtangnak ezt a hadjáratát Toumanoff 455—458-ra teszi. Véleményét azzal indokolja, hogy Dzsuanser krónikája szerint Vahtang tizenhat éves volt, amikor négy hónapig tartó hadjáratot indított az „ovszok” ellen, s közvetlenül ezután még három évig harcolt Nyugat-Grúziában. Mivel Toumanoff Vahtang születési évét 439-re teszi, és elfogadja az említett adatokat, az ő véleménye szerint a nyugat-grúziai hadjáratnak 455—458 között kellett történnie. Toumanoff szerint Markianosz császár (450—457) pontosan 456-ban indított katonai akciót Goba- zesz, láz király leverésére. Toumanoff lehetségesnek tartja, hogy Vahtang nyugat-grúziai hadjárata a perzsa uralkodó parancsára történt, és Vahtang az ő vazallusaként nyújtott segítséget a bizánci fennhatóság alól szabadulni akaró láz királynak. (C. Toumanoff, 1. m. 362—363.) 66. A. Christensen, LTran sous les Sassanides. Copenhagen (Paris 1944. 293—316., 336—352. 67. D. Muszhelisvili, Szakartvelosz Ísztoriuli geograpiisz dziritadi szakithebi. 206—212.; M. Lortkipanidze, i. m. 45—46. 68. Exc. de leg. 590. Frg. 22. (Mü. Di. Frg. 41.) 69. A Nyugat-Grúziában lezajlott események datálását a 41. fragmentumnak az a közlése teszi lehetővé, amely szerint „ugyanebben az időben érkezett Bizáncba egy perzsa küldöttség, és jelentette a perzsák győzelmét a kidariták fölött, valamint a hun Balaam város bevételét”. Mivel a perzsák 467-ben arattak döntő győzelmet a kidariták fölött, s ekkor foglalták el Balhot (a forrásban tévesen: Balaam) is (Czeglédy Károly, Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. 156.), a nyugat-grúziai események idejét is 467- re, illetve az azt megelőző évekre kell tennünk. 70. Ezeket az eseményeket Toumanoff Vahtang második nyugat-grúziai hadjáratával hozza összefüggésbe, és 468-ra datálja. (C. Toumanoff, i. m. 363—364.) Toumanoíítól eltérően Muszhelisvili és Lortkipanidze Vahtang első és második nyugat-grúziai hadjáratát összevontan tárgyalja, és ugyancsak Priszkosz adataira támaszkodva az események idejét az 5. század 60/70-es éveire teszi. <D. Muszhelisvili, Szakartvelosz Ísztoriuli geograpiisz dziritadi szakithebi. 206—212.; M. Lortkipanidze, i. m. 45—46.) Bogveradze, aki külön tanulmányt szentelt Priszkosz Nyugat-Grúziára vonatkozó adatainak, Vahtang hadjáratainak idejét három év határai közé (466—468) szorítja. (A. Bogveradze, Priszke panionelisz érti cnobisz seszaheb. 189—198.) 71. Így értelmezik a görög szöveget Al. Gamkrelidze és Sz. Kauhcsisvili, akik a Grúziára vonatkozó gösög forrásokat grúz nyelvű fordítással adták ki. (Georgika I. A szövegeket grúz fordítással kiadta és jegyzetekkel ellátta Al. Gamkrelidze és Sz. Kaukhcsisvill. Tbiliszi, 1961. 261—262.) A szövegnek erre az értelmezésére támaszkodik Bogveradze (A. Bogveradze, Priszke panionelisz érti cnobisz seszaheb. 189—198.), Muszhelisvili, (D. Muszhelisvili, Szakartvelosz Ísztoriuli geograpiisz dziritadi szakithebi. 206—212.), Lortkipanidze (M. Lortkipanidze, 1. m. 45—46) és Toumanoff (C. Toumanoff, i. m. 363—364.). Priszkosz 41. fragmentumának német nyelvű fordítása szerint azonban a perzsák és az ibérek nem a szvánok oldalán, hanem a szvánok ellen harcolnak. (E. Doblhofer, i. m. 77—78.) 72. D. Muszhelisvili, Szakartvelosz Ísztoriuli geograpiisz dziritadi szakithebi. 206—213. 71. D. Muszhelisvili, u.ott 204—206.; M. Lortkipanidze, i. m. 47—48. 74. Histoire de Lazare Pharbe (ford.) S. Ghésarion: V. Langlois: Collection II. 253—368.; R. Grousset, i. m. 214—230.; L.—N. Dzsanasia, i. m. 75. Kartlisz chovreba I. 200—204. 76. „Holo moikla igi szparszta brdzolasza sina monakopiliszagan miszisza, rametu icoda gana- hevi dzsacsviszaj gliasza kuese da agipkra raj khrmalí tviszi, rajta szcesz kacsza szparsztagansza, monaman man borotman hkra iszari gliasza kuese da mit mokuda. . .: A perzsákkal folytatott harcban megölte őt egy volt szolgája, mivel ismerte a hóna alatti rést a vértjén, és amint fölemelte a kardját (Vahtang), hogy rácsapjdn (valakire) a perzsák közül, a gonosz szolga a nyilát (Vahtang) hóna alá lőtte, és ettől meghalt. . .” Az idézett részlet a Nino életrajz Arszen-féle szerkesztésének parafrazált változatából való. (Dzveli kartuli agiograpiuli literaturisz dzeglebi. III. 81—82. 77. E. Stein, Histoire du Bas-Empire II. Paris, Brussels, Amsterdam, 1949. 92—101.; J. B. Bury, A History of the Later Roman Empire II. London, 1923. 10—15. 433
