Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - Deák Tamás: Don Juan halála - Regény-torzó, meg egy bizalmas epilógus
ke lett volna a jellemző többieknek, rész az egészből, utált és problémátlan. Az embereket másvalami uszította ellene: a magánya, mely körülfogta, s álöltözetben, rangrejtve is idegenné tette és kihívóvá. A fogadalom emberének magánya volt, az elvontság semmihez se hasonlító kietlensége. Minden mozdulatával akart valamit, minden eszméje rögeszme volt. Minden, aimi megesett vele, jelenetté vált alakja körül, mely a köznapi helyzetek formátumát is a a magáéhoz növelte. Azt írta: a rend szépségének és méltóságának hódolva vállalkozott kételyei meghatározására, noha gyötörte, hogy ezenközben elfomnyad bennük a fájdalom, ami élteti őket. El tudom képzelni, hogy eddig más is eljut. De logikai sorrendbe szedni a kételyeket, e ködgomolyszerű, lebegő gondolatokat! Rákényszeríteni az értelem mesterséges szaíbályosságát a fel nem foghatóra! Ha valami, hát ez jellemezte Don Jüant, ez a kétségbeesett következetesség, ez az ádáz hajsza valamilyen bizonyosság után, ott, ahol nem várható — se hajsza közben az űzöttség, a menekülő elítélt borzongása a ráalkonyodó sivatagban, mely fölül elúszott a hold. Íme kételyeinek táblázata, ahogyan leírta: I. A bűn isteni megtorlása ezen a világon is indokolt, de nem látni a nyomát. II. Meglehet, azért nincs bűnhődés ezen a világon, mert a bűnös embernek többnyire nincs lelkiismerete. III. A büntetésnek, isteni természete szerint, talán csak a túlvilágon lehet helye. IV. Lehet, hogy a büntetés elmarad, mert Isten nem figyel a bűnre, nem figyel ide. V. Lehet, hogy nincs Isten — ebben az esetben sem az erénynek, sem a bűnnek nincs értelme, illetve tartalma. VI. Lehet, hogy az erénynek mégis van értelme, önmagában véve, ha nines is Isten. VII. Isten nemlétéből talán nem következük sem a bűn tartalma, sem a tartalmatlansága. VIII. Lehet, hogy mégis van isteni megtorlás ezen a világon, de nem látható, mivel az emberekbe nincs mód belelátni — a büntetés azonban működik, ha nem látni is. Ez utolsónak meghatározott kételye volt az egyedüli, ami Don Jüant cselekedni késztette, azért is — írta —, mert nem arra született, hogy semmiben se higgyen. A cselekvés, amire ifjúi fogadalmában vállalkozott: a bűnbeesés újra meg újra megismételt mutatványa volt. Neki kell bűnösnek lennie, fogadta, hogy helyet kapjon benne a bűnhődés, ha van — vagy üresen tátongjon benne a helye, ha nincs. Cselekvésnek vélte magát a fogadalmat is, hogy annak ajánlotta életét, „a kételynek és a megpróbáltatásából kisajtolható fölismerésnek”, avval, hogy bűnnek adta magát, ha büntetlenül nem juthatott bizonyossághoz, „meg a rend sóvárgott nyugalmához”. Nyugalom! Mit tudott Don Juan a nyugalomról? A nyugalom ott kezdődik, ahol a gondolkodó elme lecsillapulva végzi, amikor megszűnik kérdezni. A nyugalom a filozófiai önsanyargatás föladása a végső fáradtságban, mely a tökéletes közöny. Don Juan táblázata olyan ember kérdéseit kényszerítette tetszőleges rendbe, akinek sem tapasztalata, sem hajlama nem volt a nyugalomhoz. 406
