Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tuashia (regényrészlet Bíró Margit és Komlósy András fordításában)

Egy idő múlva Tutashia csendesen megkérdezte:

— Mordeh-batono, mit tehet az ember, amikor már nem tudja, hogy hogyan éljen tovább? Te mit mondanál nekem?

— Az ilyenek számára a ti vallásotoknak jobb gyógyszere van, mint bármely másiknak: a kolostor!

Data megrázta a fejét:

— Nekem minden vallásból, a mi evangéliumunkból is csak az hihető, csak az tetszik, ami arról van írva, hogy az embernek ilyennek meg ilyennek kell lennie. A többi, ha engem kérdeznek, nem ér semmit. Furcsa dolog, hogy kolostorba meg csak azért vonulnak az emberek, hogy ott éppen ezeknek a fennmaradó, teljesen értelmetlen dolgoknak szenteljék magukat. Arra, hogy jót tegyél, alkalmasabb a világi élet. Ez az igazság. Nem vonulok én kolostorba. Elmegyek.

— Hova?

— Annyi minden történt körülöttem már korábban is, meg az utóbbi időben is, hogy képtelen vagyok eldönteni, hogyan éljek tovább. Ezt pedig tudnom kell, enélkül nem tudok meglenni. Elmegyek, valamiben feledést kell találnom. Lehet, hogy éppen ott van tennivaló, ahova megyek, és talán éppen olyan, amilyent tenni szeretnék. Majd meglátom — felelte Data Tutashia, és kis idő múlva hozzáfűzte: — Mordeh-batono, még ma szükségem lenne tízezer rubelre. Ha nem jönnék vissza élve, akkor el kell búcsúznod tőle. Ha nem találnálak életben, akkor Iszaknak fogom

x visszaadni. Ha mindketten életben leszünk, nem vész el a pénzed, magad is tudod.

A világtalan Mordeh nem szólt egy szót sem, felállt, vette a mankóját. Fél óra múlva visszajött, és átadta a pénzt Data Tutashiának.

(Manana Szaladze nyersfordításának felhasználásával fordította:

Bíró Margit és Komlésy András)

380