Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tuashia (regényrészlet Bíró Margit és Komlósy András fordításában)
téktelen összegekért is — mindenféle aljasságot és gonoszságot elkövetni. Euterpia Triandofilidesz meg pontosan hozzá illő nőszemély volt: nincs olyan lépés, ami váratlan lett volna tőle. Zarandia tisztában volt azzal is, hogy egy olyan velejéig szkeptikus és rafinált embert, mint amilyen Szarcsimelia volt, további bizonyítékok hiányában még maga Triandofilidesz asszony sem tudott volna meggyőzni. Ezért megtettük a szükséges intézkedéseket: miután ehhez elnyerte az asszony beleegyezését, Zarandia megkötöztette a háziasszony kezét-lábát és otthagyta őt a felforgatott és feje tetején álló lakásban. Rövid idő múlva az asszony kivonszolta magát az utcára és sikoltozni kezdett. Odacsődült a nép, megjött a rendőrség, amely aztán az utcán megtalálta azoknak a holmiknak egy jelentéktelen részét, amelyet állítólag a Nakasiák raboltak el. A vizsgálat eltartott két-három napig, és mondani sem kell, hogy egész Szahumi tudomást szerzett arról, hogy Triandoffiideszt kirabolták. Ezek után házkutatást tartottak Nakasiáék minden rokonánál, minden járásban, ahol csak találhatók voltak. Letartóztatták, kihallgatták, egy ideig fogva tartották majd kezesség ellenében szabadon bocsátották Triandofilidesz ügyfeleinek harmadát, vagy talán a felét is, köztük Kiriakot is, akivel aztán később Szarcsimeliának fontos beszélgetnivalója volt. A rendőrséget pedig látszólag csak az érdekelte, hogy ki javasolta a Nakasiáknak Triandofilidesz kirablását. Szarcsimeliában annál jobban oszlott szét az üzlettársa iránti gyanú, és annál többet gondolt a Nakasiákkal való találkozásra, minél tovább nyomozott és szaglászott. Jól tudta, hogy ahhoz, hogy az elrabolt pénzt kategorikusan visszakövetelhesse a két Nakaisiától, megdönthetetlen bizonyítékokra van szüksége. Ezért elhatározta, hogy a dologban érintett személyektől származó, esetleg kitalált tények mellé a gyengeelméjű Lukából is megpróbál kiszedni valamilyen információt. Luka útvonalait Szarcsimelia a rendőrségnél is jobban ismerte, így vagy kétheti leselkedés után létrejött a találkozás. Luka mauserje már az üdvözlés pillanatában magára vonta a rabló figyelmét. Nem volt nehéz megállapítania, hogy ez az a mauser, amit ő zsákmányait, és amelyet Euterpia házából elraboltak. Elég volt ránéznie. így aztán egyetlen szó sem esett közöttük, mindegyikük ment tovább a maga útján. A hír tehát igaznak benyúlt, és bár Razsa Szarcsimeliának már nemigen maradhattak kétségei, még ellenőriznie kellett magát Euterpia Triandofilideszt és a veszteséglistát. Ahogy mondani szokták, mindent egy lapra tett fel, és elment Szohumiba. Megfigyelését természetesen ez alatt is folytattuk. A rendőrség parancsot kapott, hogy egy újjal se nyúljanak hozzá. Szarcsimelia meglátogatta az üzlettársát, és miután végérvényesen megbizonyosodott arról, hogy a kalózok is, meg Arszena Odzelasvili is okosabbak voltak nála, a Nakasiák körül járó gondolataiba mélyedve elindult visszafelé. Szarcsimelia arról ugyan most már meg volt győződve, hogy a pénzt a Nakasia- fivérek rabolták el, de azzal kapcsolatban kétségek támadtak benne, hogy megrö- vidítői bármit is vissza fognak adni neki. — Ugyan mát adnának vissza nekem! ök politikaiak, nem tudtad!? Már régen leadták a pénzt azoknak — felelte az egyik kebelbarátjának, aki azt tanácsolta neki, hogy menjen el a Nakasiákhoz és követelje tőlük vissza a pénzét. •— Akkor vigyél magaddal valakit, akinek a Nakasiák előtt tekintélye van, valakit, akit tisztelnek. Ez a tanács szöget ütött Szarcsimelia fejébe. De kit vigyen magával? Az ötlet, hogy Data Tutashiához forduljon, már ott helyben megszületett benne. Ennek azonban több akadálya is volt. Először is a régi sérelmek, másodszor pedig az, hogy a Sscarcslmeliáról terjesztett hírek, miszerint ő elcsábította volna Tutashia szeretőjét, magához Szarcsimeliához is eljutottak, lehetetlen volt tehát, hogy Tutashia ne hallotta volna őket. Mindenesetre alkalmasabb közvetítőt, közbenjárót, aki képes lett volna hatással lenni, nyomást gyakorolni a Nakasia fivérekre, még maga az atyaúristen sem találhatott volna. Szarcsimelia egy ideig nem tudta elszánni magát, de ekkor a tudomására jutott, hogy a két Nakasia porrá égette Tutashia házát. Megtudta azt is, hogy miért tették. Ezután már nem sokat gondolkozott, elindult, hogy 376
