Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Szakolczay Lajos: Szilágyi Domokos prózája (tanulmány)
SZAKOLCZAY LAJOS Szilágyi Domokos prózája 1. Életművében még mindig akad egy fehér folt: prózája. Pedig ezekből az alkalmi (?) írásokból is íkitallenéik egy válogatott kötet; bizonyíthatná, bogy Szilágyi Domokos ebben a műfajban is tudott lényegeset mondani. Másodlagosak-e ezek az írások költeményeihez képest, most ne firtassuk, sóikkal inkább fontos a belőlük (is) összeálló arc — a gondolkodóé. Nem mintha a költeményeiben — s erre büszke ivóit — nem gondolkodott volna. De az még a montázsok, parafrázisok és tudós lábjegyzetek beiktatásával is „csak” a művészt mutatta. Lényének „égi mását”. Prózáját olvasván egyre világosabb lesz, ha akarja, termő fantáziája itt is létrehozhatott volna egy-két remekművet. A nyugodtabb életkörülmények hiányoztak, a folyamatos munka feltételei? Vagy az idő, melyet önmaga szabott ilyen rövidre magának? Tény: bármily 'szellemes, tömör, pontos, lényeget láttató, prózai műfajú írásaiban csupán la gondolkodás egy-egy lépcsője látszik: az alapozó munka. S emellett mindvégig az a küzdelmes folyamat, amely a tanítva-rtanulás gyötrelmei közt is egy-egy nagy vershez segítette. Igazán akkor lubickolhatott az örömben, ha látta la kész eredményt. Fanyar, szemérmes öröm volt ez, s gyermeki mosolyát látván a szemlélő mégis azt hihette: lubickolás. Föltalálok arcán ül úgy a mosoly, mint a valamely tudományág részproblémáját „megoldó” Szilágyi Domokosén. „Tanulni akarunk, mivel alkotni akarunk” — írta a hatvanas évek közepén egyik, képzőművészeti kiállításról szóló kritikájában. A kortárs francia festők tárlatait nézve azért háborgott, (mert úgy vélte, hogy a rendezők valamit lelrejtettek előle. Tanulási módszeréhez is közelebb visz az akkor leírt mondat: „A keresgélés is érdekel, nemcsak az eredmény.” Prózája, noha ia legkisebb jegyzet is több, mint műhelyforgács, ilyen „keresgélés”. Tépett, kételyekkel teli, de mégis optimista gondolkodó vall benne a világról, a történelemről — régmúltról és közelmúltról —, a politikáról, a művészetről, klasszikusokról és kortársairól, s végül is: minden sorában — önmagáról. Szépprózai kiruccanásait leszámítva amolyan napló-jegyzetekkel, önéletrajzi mozzanatokat is tartalmazó esszékkel, saját elméleti '(irodalomtörténeti, esztétikai) tűnődéseit is rögzítő „kritikákkal” van dolgunk. Fölfejtésükkel, magyarázatukkal? A szerző személye ás szerénységre int: csupán az értelmezés megkísérlésével. 2. (Szépprózai kísérletek) Sokszori olvasás után sem látom tisztán, hogy mely okok játszattak közre az életműből ■— Igénytelensége okán — mindmáig kilógó prózakötetének megszületésében. Még gondolni is rossz arra, hogy a Történetek húsz éven felülieknek (1967) csupán a pénzért, sietősen íródott. Pedig egyre jobban e fölé hajlok, még akkor is, ha tudom, a forrás évei ezek. 30
