Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tuashia (regényrészlet Bíró Margit és Komlósy András fordításában)
révén. Ezt követi a zsiványoknak adandó amnesztia, majd végül az amnesztiával élő zsiványoknak a beszervezése, a mi szolgálatunkba való átállítása, és a többi zsivány elleni harcba való bevetése. Ha jól értem, ez a formula a következő intézkedéseket teszi szükségessé: okosan megfogalmazott kompromittáló híresztelések elterjesztését; olyan cselekményeknek — emberek megtámadásának, kirablásának, ártatlan emberek meggyilkolásának — az imitálását, amelyeket látszólag a zsiványok követnek el a nép ellen; valamint további hasonló intézkedéseket, amelyek azt eredményezik, hogy többé nem a nép által hősöknek tekintett személyekkel, hanem rosszhírű, bemocskolt nevű gonosztevőkkel lesz dolgunk, akik gyakorlatilag lefegyverzett, reményüket vesztett emberekké válnak. Az ilyen ember vagy önként feladja magát, vagy él az általunk felajánlott amnesztiával, vagy ha egyiket sem teszi, akkor a mi oldalunkra átállt emberek valamelyike a fejére kitűzött jutalomért lelkiismeretfurdalás nélkül a kezünkre adja őt. Meg kell jegyeznem, hogy ez csak kitartó, folyamatos munkával valósítható meg, nem oldható meg kampányként, még kevésbé egyszeri intézkedés formájában. Mindamellett számítanunk kell arra is, hogy egyes zsiványokkal szemben az említett módszer is hatástalannak bizonyulhat — de amint Szegedi gróf úr Öméltósága szokta mondani, a kivétel csak erősíti a szabályt és a szabály jogosultságát. Ily módon, uraim, lezárhatjuk a szóbanforgó formula első körét. Nézzük most a formula második körébe tartozó intézkedések sorrendjét: a főkormányzó amnesztiarendelete csak a megjelenéséig elkövetett bűncselekményekre vonatkozik majd, és nem a jövőbeli sérthetetlenséget garantáló dokumentum lesz. Az amnesztiában részesült zsivány által elkövetett újabb bűncselekmény természetesen újabb felelősségrevonást von maga után. Helyes hozzáállás esetén nem különösebben nehéz dolog a bűnözőt újabb bűncselekmény elkövetésére inspirálni, majd a kutyaszorítóba került gonosztevőt beszervezni, és a mi céljainkra felhasználni. Amikor az ezredes úr arról beszélt, hogy a harcba tehetséges, tapasztalt embereket kell bevonni, ez alatt kétségkívül azt értette, hogy más forrás nem áll a rendelkezésünkre. Még két dolog maradt hátra az ezredes úr okfejtéséből: a módszer és a harc koncentrálása. A módszer új, legalábbis annyiban, hogy konkrétan a zsiványok ellen még nem alkalmazták — sajátos jellege viszont magától értetődően azt kívánja meg, hogy a banditizmus elleni harcot a csendőrség kezében koncentráljuk. Én így értelmezem az ezredes úr okfejtésében rejlő cselekvési programot. Ez a program elkerülhetetlenül feltételezi azt, hogy a kaukázusi főkormányzó különleges hatáskört kapjon. Végül annyit szeretnék még mondani, hogy teljes mértékben egyetértek az ezredes úr tervével, és annak megvalósítását szükségesnek tartom. Musni Zarandia elhallgatott. Szahnovot csak egyetlen pillanatra hökkentette meg, hogy ennek a számára ismeretlen tervnek ő a szerzője. A továbbiakban olyan arckifejezéssel hallgatta a fejtegetést, amilyennel egy tanár hallgatja gyenge képességű tanítványa jól bemagolt feleletét, majd amikor Zarandia elhallgatott, mentori hangnemet ütött meg: — Önök, uraim, valószínűleg tisztában vannak azzal, hogy eddig miért nem jártam közben ő császári felségénél a kaukázusi főkormányzó különleges hatáskörrel való felruházásának az ügyében. Sem a belügyminiszter, sem a csendőrfőnök, cem személyesen én nem láttunk önöktől olyan tervet, amelynek a megvalósítása megkívánta volna a különleges hatáskört. Itt, miután a kérdést a helyszínen tanulmányoztam, a helyzet világos lett a számomra, és amint látják, a terv is kialakult. Remélem, sikere lesz, és meg fog valósulni. Szahnov pimaszsága minden várakozásomat felülmúlta. Ilyen határtalan szemtelenséggel valóban csak igen ritkán találkozhatni. — A magam részéről biztosíthatom önöket — folytatta az ezredes —, hogy a különleges hatáskört a kaukázusi főkormányzó igen rövid időn belül megkapja. De még hátra van egy kérdés: a tervnek fedőnevet kell adnunk... — Szahnov egy pillanatra elgondolkodott, majd ezt mondta: — Igen, ez megfelelő lesz: „Kilikia!” Ha nem csal az emlékezetem, Julius Caesar éppen ilyen módszereket alkalmazott a 361
