Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tuashia (regényrészlet Bíró Margit és Komlósy András fordításában)
kilikiai kalózok edlen. Akkor tehát: „Kilikia!” Most pedig, uraim, kérem tegyék meg javaslatukat: ki legyen az a személy, akit közvetlenül megbízunk a terv végrehajtásával? Biztos vagyok abban, hogy a főkormányzóval együtt roppant mulatságos látványt nyújthattam; valósággal sokkot kaptunk, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy megzavarodjunk... Hallgattunk, mivel az agyunk képtelen volt egyidejűleg felfogni ennyi rafináltságot és logikát az egyik oldalon, és ilyen áthatolhatatlan ostobaságot a másikon. Végül ismét a főkormányzó törte meg a csendet: — A mélyen tisztelt Julius Caesar nem volt éppen finnyás az eszközök meg- válogatásában ... — mondta maga elé. Aztán, mintegy gondolataiból ocsúdva felém fordult: — Méltóságos uram nevezze meg a jelöltjét! — Hivatalunk különleges feladatokkal megbízott tisztje, Musni Zarandia úr! — Támogatom — helyeselt nyomban a főkormányzó —, a felterjesztést majd nyújtsa be írásban. Szahnov csak egy kézmozdulattal jelezte: „Ha így akarják, én sem ellenzem.” Biztos vagyok abban, hogy Zarandia már a terv megvalósításának a részletein gondolkozott, és amikor a főkormányzó megkérdezte: — Ki fogja-e terjeszteni jogait és kötelességeit unokatestvérére, a zsivány Tu- tashiára is? — nyugodtan válaszolta: — Igen, kegyelmes uram! És azt is megválthatom, hogy ezt bizonyos élvezettel teszem, mivel ő méltó ellenfél... Rendkívül okos, bátor és találékony ember. A főkormányzó a nyitott ablak felé fordította a fejét, tekintete a távolba ré- vedt. — Akkor ezzel meglennénk — jelentette ki Szahnov. — Most már csak... most már csak arra van szükség, hogy Zarandia urat felterjesszék a soron kívüli előléptetésre. Alakítsák meg az általa vezetendő „Kilikia” alosztályt, állapítsanak meg neki megfelelő fizetést a birodalmi főkapitányság keretéből! Ez majd megnöveli a lelkesedését és a buzgalmát. Az alosztálynak én magam leszek a kurátora. Beleegyezése és hálája jeléül Zarandia udvariasan biccentett, de megéreztem, hogy Szahnov kurátorkodásának a perspektívája egy csöppet sem lelkesíti. A főkormányzó levette szemét az ablakról, felénk fordult, és megszólalt: — Uraim, a tanácskozás véget ért! Zarandia azonnal felállt, és tiszteletteljesen elköszönt tőlünk. A főkormányzó megállította, kezet nyújtott neki. Ez azt jelentette, hogy ettől a naptól kezdve a kaukázusi főkormányzó palotájában a magas állású személyhez közel álló és szívesen látott személynek számított. A tiszt ezt a megtiszteltetést tartózkodó hálával fogadta. A magasrangú személyiség viszont Zarandia távozásakor nyomban felállt, kiment a mosdóba, és a „Kilikia” valódi szerzője által megszorított kezét szappannal megmosta. Az ezen a kissé bombasztikus tanácskozáson hozott döntéseknek felettébb jelentős következményeik voltak. A főkormányzó egy hónapon belül valóban megkapta a különleges hatáskört, az új alosztályt is létrehoztuk, és vezetője, Musni Zarandia a tőle megszokott lendülettel vetette bele magát a munkába. Munkájának szervezési oldalát csak ott fogom érinteni, ahol az elkerülhetetlen lesz. Nagyobb figyelmet fogok fordítani az erkölcsi elvekre, amelyek tevékenységét irányították, mivel ezek megismerése volt az, ami felébresztette bennem az érdeklődést az iránt, hogy milyen erkölcsi elvek irányítják Data Tutashia cselekedeit. Részemről ez inkább szeszély volt, mintsem hivatali kötelességeimből fakadó érdeklődés, bár az ilyesfajta elemzés egyáltalán nem ártott a munkámnak sem. Ennek eredményeképpen tudatomban két, egymástól teljességgel különböző erkölcsi alapállás szembesítésére került sor, és ez váratlan, az én személyes életem szempontjából is szerfölött jelentős következményekkel járt... Kövessük azonban az események menetét! Közkeletű az a nézet, hogy az ember élete az általa elkövetett többé-kevésbé jelentős cselekedeteknek az összessége. Mindegyikünk szüntelenül cselekszik, alkot vagy pusztít, és mindezekhez a tetteinkhez mindig találunk erkölcsi alapot is. C*C362
