Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - Káldi János: Köszönetféle, A Karszthegységben, A napraforgótábla, Naphívogató (versek)
KÁLDI JÁNOS Köszönetféle Mi,t dúdol nekem a gyalogút a mezőn át? „Tovább, tovább.” Mit ír a madárszámy a tündökletes égre? „Tovább, tovább.” Mit zeng a jegenye vadzöld ágbozontja? „Tovább, tovább.” Csengettyűzi a varázsos szavú csermely: „Nem szabad megállni.” Nem hallok mást a hosszú-füttyű széltől: „Előre, előre.” Füvek, fák, csermelyek, szelek, köszönöm a testvéri szavakat, a biztatást. Hálás főhajtás a meg-megújuló, szép bátorításért, ölelés az egyszerű és szüntelen hívásért. A karszthegységben így igaz. Nincs ennyi csúcs-völgy sehol a világon. Elme sincs tán, hogy ennyit kitaláljon! Csak gyertyánok, tölgyek és fenyők végtelen búcsú járása, lelkes imája a kék-virágú ég alatt. S fölül: ott a világ legszebb csodája: a nyáresteli Nap. Ügy világít a szirtes táj felett óriás kereke, mintha nem jönne vissza többé sohase. 358
