Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - Chak István: levél nénémnek, Levél barátomnak, Talán (versek)
CHAK ISTVÁN Levél nénémnek tudod néném ott a kertiben halottgyújtott gyertya világot és harsány nefelejcseik virítalak fényesre csókolt koponyák üregeiben most köd szitál s a szemét a virulens talán majd élünk egy keveset és színlelünk hamis szeretőt Levél barátomnak eső esik s mire bevégzem világossá aligmúlt tegnapok ezüst villámai csak kedvesem hoBóhaját teszik kávémban a-még-oicsón-vett répakivonat lényegül azzá ami elődök régtapodt ösvénye előtt topogó tétova láb gyúrja vályoggá a fölázott humuszt elmémult ujjaim kedvesem hoBóhajába bújnak irgalomért — a-valami-meleg-itt-a-iszívem-körül dagasztja honfiúi kebelem nem vagyok egyedül Talán talán eladom a házam talán száműzöm fiamat talán, feladom a társam talán felgyújtom hidamat talán magot vetek búzát pirosat talán pejt nevelek nyergest sziláját 357
