Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - László Gyula: A Szent László-legenda falképei (tanulmány)
hatott helyes megfejtéshez. Nézzük feltevésének erényeit és hibáit, a Szent László legenda nézőpontjából. A Nagy Géza által felvillantott s általam továbbszőtt összehasonlításnak valóban van egy gyengéje: a Szent László legendában a hős fekszik a megmentett leány ölében és mellettük lova áll, hiszen a leánynak nem volt lova. Itt — két lovat látunk. Ellenben nem érezzük indokoltnak Grjaznovnak a két egyenrangú hősről mondott szavait, az ülő férfi nyilván lovász, hiszen kezében tartja a két kantárszárát. Nem érezzük indokoltnak azt, hogy a fekvő hős halott lenne, hiszen jobbkarját feje alá teszi, ami az alvó, pihenő ember mozdulata, de nem a halotté. Grjaznov nem magyarázza, hogy a nő miért motoz a hős hajában; pedig ez fontos mozzanat. Ügy látszik, hogy az az indoklás, hogy a nőben férjes asszonyt lát helyes — emlékeztetni szeretnék arra, hogy a magyar ballada elrabolt nője is férjes asszony — viszont a Szent László legendákban a leány kibontott haja mutatja leány- ságát. Nem kapunk Grjaznov magyarázatában feleletet a fára akasztott fegyverzethez, hiszen ha a két férfi egyenrangú, akkor a másik fegyverzetének is látszani kellene valahol. Ami a jelenet életrekeltési megfejtését illeti, ennek bizonyítása hiányzik. Mégis mi az Grjaznov érvelésében ami gondolkodásra késztet? Először is a két férfi, ami legendánkban ismeretlen. A legenda előző jeleneteiben a két ló megvan, ez tehát nem feltétlen különbség. Ha tisztán formai szempontból nézzük a szibériai lemezeket és a legendát, akkor legalább annyi a kettő közötti kapcsolat, amennyi a különbség, mégis a magunk magyarázata mellett kell döntenünk, mert egy „apróság” meggyőzően kapcsolja ösz- sze a két jelenetet, ez pedig a „fejbenézés” azaz a tetvezés. Mielőtt áttérnénk ennek vizsgálatára, meg kell jegyeznünk, hogy Grjaznov ugyanabból a korból keltezi a hősi ének kialakulását, amelyből mi a legenda képi ábrázolásainak előzményeit. Ezek az előzmények éppen Grjaznov fejtegetéseiben nyernek biztos megalapozást. Most pedig nézzük a „fejbenézés” jelenségét, amely kapcsolatot teremt — minden különbözőség ellenére — a szibériai aranylemezek és a Szent László legendák közt. Vezetőnk ebben a kérdésben Vargyas Lajos munkássága lesz, amely a mesekutatás komplex módszereivel mutatta ki e „motívum” keleti eredetét. Vargyas Lajosnak köszönhető, hogy a Molnár Anna balladát s vele együtt a Szent László legendát is eurázsiai távlatokba illesztette33. Magam, mint régész elsősorban csak Keleten kerestem a kapcsolatokat, ahová a régészeti leletek vezettek. Vargyas, mint népmeselkutató világosan tudta, hogy alig-alig van olyan meseelem, amely egyetlen nép leleménye és tulajdona lenne, hanem az elemek nemzetköziek, mindenütt felbukkannak, legfennebb együttesük lehet más és más népenként, tájanként. Így vizsgálta a Molnár Anna balladát is, tanulmányainak néhány részletét szó- szerint idézem: A magyar „Molnár Anna” balladát a német „Ulinger” átvételének könyvelte el a tudomány. Ennek az álláspontnak azonban nagy nehézségei vannak... csak a nyugati határon élő formával egyezik, és nincs kapcsolata a magyarsággal határos, ill. magyarországi németek fogalmazásával egy pontot kivéve: a fa alatti jelenetet a fejben kereséssel. Ez a jelenet azonban kimutathatólag a magyarság felől terjed nyugati és északnyugati irányban. Dánban, hollandban és a négyféle német változatban ennek a jelenetnek következő elemei fordulnak elő: a férfi a fejét a lány ölébe hajtja; a lány fejében keres a lovagnak; az elalszik; a lány megpillantja a fán függő áldozatokat, sírva fakad. Mindezek az elemek azonban együtt csak az erdélyi—moldvai magyar szövegekben kerülnek elő. Nem lehet szó arról, hogy a többi népnél később kopott el a jelenet, míg nálunk kopás nélkül maradtak fenn az eredeti vonások... Kifejezetten a franciákhoz köti a kezdőformula. Nálunk szinte kizárólag a következőképp kezdődik minden változat „Gyere velem Mónár Anna, hosszú útra bujdosásra... ami a francia ballada kezdetének felel meg: „Bell’ allons nous épromener” ... A magyarok tehát a középkori francia telepeseinktől kapták ezt a balladát... Azonban a magyarok a franciáktól kapott történetbe beleillesztettek egy új jelenetet, a fa alatti fejben keresést, ami tőlünk terjed a német 343
