Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Csiki László: A Szilágyi Domokos földrész fölfedezése (vers)

kiáltvány sem veri fel, habár . valóság, de valóság felett, hallgatásába befűzött fonál — ő az igazságnak sem engedett, mert ő volt az, magányos korái, az egy-ének, egyetlen gyerek, ki hét helyett a pofonra vár, hétért sír a tárt ajtó megett — a testvér volt; s most malomkő-medál, rajtad őröl, nem feledheted, mert ott van s ha ott van már: halál, elmúlni készít kész fejet — egyhelyben járva, akár a gyár, munkáltat, és megint hét helyett, a kára kín, ám a kínja kár, megbosszul a felejtett selejt — sor- s hétvégen ríme csoda-bál, táncra keltett vízi rengeteg: két lábon egy felajzott szamár s pille illeg, illőn lengeteg: egymásba áttűnő mátkapár, kiúszik, ellebeg, felmered, nékik mintha nem lenne halál, s lennének ők ember-emberek — nincsen a nincs, de van sohamár — nem örökké: végig: míg lehet.

23