Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - László Gyula: A Szent László-legenda falképei (tanulmány)
támaszkodva idézzük ezeket, a falképekről meg e könyv folyamán kap tájékoztatót az olvasó7. Bálint professzor azzal a megállapítással kezdi, hogy: „László király a magyar lovagkor példaképe, népmondáink hőse, alighanem a legnépszerűbb magyar szent (benne) a harcos nomád férfieszmény és európai lovagideál ötvöződvén eggyé, a magyarság küzdelmes századaiban Mihály arkangyal, továbbá Dömötör, Móric, Jakab mellett követendő példaképpé és szent patronussá vált. A középkori hazai mondák és legendák egyetlen szentünket sem magasztalták annyira, mint László királyt.” A neki szentelt helyünk, templomunk, oltárunk földrajzi elhelyezkedéséből Bálint Sándor a következő képet rajzolja meg: „Kutatóink szerint aligha véletlen, hogy a régi László patrociniumaink, középkori falképeink tekintélyes része a hajdani gyepüvi- déken, a magyar ökumené középkori peremén található meg ... a szent király Erdélynek régi patrónusa. Ide vehető a moldvai csángóság sajátos László kultusza is .. E helynevek, szentelmények sorozatához hasonló gazdagságban maradtak reánk a Szent Lászlóval foglalkozó legendák. Már száz évvel szentté avatása után a XIII. század első feléből hat rövid legendát találunk feljegyezve a Szentek aktáiban. íme rövid bemutatásuk Horváth Cyrill8 elemzései nyomán: 1. A váradi felemelkedés csodája arról szól, hogy Szent László egyik legénye belesve a váradi monostorba, látta, hogy ura imádkozás közben a levegőben lebeg. Hasonló csodákról, az ókortól kezdve terjed a szóbeszéd, köztük a magyar szentek némelyikéről is (pl. Szent Egyed, Szent Erzsébet, Szent Kunigunda). 2. A szarvasok és bivalyok históriája. A besenyőkre támadó Szent László seregével egy kietlen pusztaságba jut és katonái éheznek. Szent László könyörgésére csordányi szavas és bivaly jött a táborba. Ezt a csodát népünk szájhagyományaként is őrzi a delibláti homokpuszták környékén. De ettől függetlenül ugyancsak ismert az ókortól kezdve, tehát nem sajátosan magyar legendaképződés. 3. Szent László holttestének Váradra vitele arról szól, hogy a koporsót vivő szekérből kifogták az állatokat, ám a szekér magától megindult Várad felé. Az effajta csodás szállítás gyakori elem a legendákban, a magyar legendairodalomban Szent Gellért legendájában találunk hasonlót. 4. A hátracsavarodott fejű ember históriája nem volt annyira elterjedt a középkorban, mint a többi: lényege az, hogy a szent király koporsójából jó illat áradt, de egy ember dohosnak mondta, erre álla a hátához csavarodott s csak bűnének megvallása után szűnt meg nyomorúsága. 5. A csillag-csoda. A szenttéavatás alatt tündöklő fényű csillag a szent teste felett, ennek a legendának is számos válozatát ismerjük az ókeresztény időktől kezdve, és végül a XIII. század eleji forrás utolsó csodája: 6. Az ezüst tál története: a jogos tulajdonos, a szegény katona el tudja venni a szent sírjára tett ezüsttálat, de a dölyfös ispán összerogy, amikor érte nyúl. Ennek az egynek nem találja korábbi példáját Horváth Cyrill s feltehetőnek tartja, hogy „egy váradi istenítéletnek emléke”. A csodák folytatódnak krónikáink szövegében. Ilyen a „váci szarvasjelenet”. Amikor a Salamon királyon győzelmet arató Géza és László azon tanácskoznak, hogy hogyan építsék Boldogasszony templomát, egy szarvas jelent meg előttük, amelynek agancsa tele volt égő gyertyával. Az első feljegyzett hasonló monda Artemisz aranyszarvú szarvasünője. Közeli rokona a váci szarvascsodának, a magyar eredetmonda csodaszarvasa, melynek változtaiban a szarvasünő helyett gímszarvas jelenik meg mint Krisztus jelképe s mint ilyen szélesen elterjedt a nyugati kereszténységben. A váci szarvascsoda szarvasa azonos regősénekeink szarvasával és Júlia szép leány balladánk bárányával. Aki: „A fényes csillagot a homlokán hozta, Két szép arany perec aj! a két szarvába, Aj! A két oldalán két szép égő gyertya, Mennyi szőre szála annyi csillag rajta .. .”9 327