Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - László Gyula: A Szent László-legenda falképei (tanulmány)
A nyugati párhuzamok mind XIII. század utániak Horváth Cyrill mégis Nyugatról hozzánk került látomást lát a legendában. A Képes Krónikában szó van Salamon király pozsonyi látomásáról, amikor is az álruhába öltözött Szent Lászlót tüzes pallosú angyalok oltalmazzák. A legenda előzménye Attila Róma előtt legendájából ismeretes. A legmegragadóbb csodát a Dubniczi Krónika (1497) jegyezte fel, ennek szószerinti fordítása a következő: „A székelyek az Űr 1345-ik évében vízkereszt táján egynéhány magyarral kiszállván a tatárokra, számtalan pogányt kardra hánytak. A harc három álló napig tartott. És beszélik, hogy míg az üldözés tartott, Szent László király fejét a váradi egyházban sehol sem találták. Az egyház őre negyednap újból bement keresésére; akkor már ott volt szokott helyén, de átizzadva, mintha élve, nehéz munkából vagy forróságból tért volna vissza. Az őr elmondta a csodát a kanonoknak és egyéb jámbor embereknek; egy öreg tatár pedig megerősítette állítását. Azt beszélte ugyanis, hogy őket nem a székelyek és a magyarok verték meg, hanem ama László, akit mindig segítségül hívnak. És 9 többi tatár szintén bizonykodott, hogy mikor a székelység rajtok ment, egy hatalmas termetű vitéz járt előtte, magas lovon, fejében arany korona, kezében szekerce; és mindnyájokat elfogyatott rettenetes csapásaival és vagdalko- zásával. A vitéz feje fölött pedig a levegőben egy szépséges asszonyszemély tündök- lött csodálatos fényességben, fejében aranykorona. Világos ebből, hogy a székelyeket Krisztusért harcoltukban maga a boldogságos Szűz Mária és Szent László segítette a pogányok ellen, akik saját erejükbe és sokaságokba vetették bizodalmukat.10 Horváth Cyrill a következőket fűzi ehhez a legendához: „Az elbeszélésben vannak históriai elemek. Az 1345-iki harc és győzelem történeti valóság. Számba veendő, hogy a magyar hadak Szűz Mária és Szent László segítségül hívásával szoktak ütközetbe bocsátkozni... László király alakja szembeszökően a váradi nagy lovasszobor mintájára van rajzolva. „Ennek a legendának is megvannak az előzményei a szentek mondáiban, de — amint Horváth Cyrill megjegyzi — „kétségtelenül a magyar monda a leggazdagabb”. Még más legendás emlékezés is gazdagította a szent király alakja körül zajló csodás történeteket. Koporsójából nektár szivárgott, temetésekor az angyalok kórusa a hitvallók miséjének kezdetét énekelte. Szinte népmeséi hangulatú a kun aranyak története, amely arról szól, hogy a megkergetett tatár hadak aranyakat szórtak üldözőik elé, de ezek Szent László imájára kövekké változtak (Erdélyben ma is Szent László pénzének nevezik a nummuliteket). Látható az a hely, ahol a szent király a sziklából vizet fakasztott. Mindezeket a mondákat a messze múltból örökölte a magyar középkor, nálunk pedig élő néphagyománnyá változtak. Más mondákban (a Vatikáni Legendáriumban) szó van Szent László ördögűzéséről és arról, hogy a boldogságos Szűz gyógyítja a sebesült király sebét. A csodák folytatódnak a fejereklyetartó sorsának folyamán is. A XVI. századi Peer kódexben pedig reánk maradt az „ének Szent László királyról”. Ennek javarésze a szenttéavatás körüli időkből keltezhető, van benne későbbi bővítés is. Íme néhány sora: „Környölfekszenek téged császárok, Püspökök, kerályok és jobbágy urak; Olaj származik szent koporsódból, Tetemed foglalták az szép sáraranyból... Képed fel-tötték az magos kószáira; Fénlik mint nap, salyog mint arany: Nem elégszik senki tereád nézni ... Te arcul telljesszép piros valál, Tekéntetedben embereknél kevesb; 328
