Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Csiki László: A Szilágyi Domokos földrész fölfedezése (vers)
CSÍKI LÁSZLÓ A Szilágyi Domokos földrész fölfedezése Elsüllyedt egy Szisznek nevezett földrész, a tudatunk alá, súlya nélkül egyre nehezebb, nincs már törvény, amely tartaná, indája ha hozzánk fellebeg — mi ő volt ,s lett csenddé vagy hallá, dicséri az egy-természetet: nőhet már belőle olajág, vére ága intve integet — magát a föld ha hullatja rá (sötétjét a nap, mert este lett): gyöngyházasan száll fölé a sár, ragyog a táj teteme felett, zsugorodik, amíg rátalál (felejtésből rak a képzelet) a be sem járt puszta héthatár, rávillant itt-mozgó képeket — így alakul alakja, akár vonatból, ha békén nézheted, hogy cseréli önmagát a táj, örökléte hogy nyer életet — fejetek padlásán körbe jár, dobbant, köpik és nem szépeleg, semmi-testét szétterítve már, alászállt világban lépeget — egymaga is búgó gerlepár, egy dala is: rívó emberek, pontos szív ő s égként tiszta máj, tavaszi tüdő, noha elpereg vére s ügyes rügyekben kivál, szíve száz levélen szendereg — ő az, ő, ki vissza- s körbejár, festi még a múló kék eget, érte bolyong egyetlen madár, cserélődik a dél és kelet, mert ő volt Dél, és mert arra száll mindenki, csak néki nem lehet — ő elmúlt, nem vitte a halál, nem rendelte már a rendelet, 22
