Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - Szentkuthy Miklós: Ikon erotikon logikon (Szent Oprheus arcképe a bizánci irodalom tükrében. Kabdebó Lóránt magnetofonfelvétele alapján szerkesztette Tompa Mária)
műfaj is nagyon izgalmas számomra. „A hexaémeron — írja a magyarázó — a természettudományos ismereteknek a Szentírással való összeegyeztetésére törekszik”. Nos, egyik sentrális gondolatom, gondolkozási izgalmam a teljes antikvitás és a teljes középkori kereszténység összeegyeztetése, nyugtalansága, harca és békéje. Philoponosz mindjárt az elején azt mondja: célja annak kimutatása, hogy az isteni Mózes teremtéstörténete megegyezik a jelenségekkel. Ez máris meglepő és izgalmas: a teremtés-történetet a természetes valósággal megegyezőnek találja. És utána egy egészen nagyszerű mondat: „Mózesnek nem volt célja sem a természet kutatása, sem a csillagok vizsgálata, hanem hogy a teremtés-történeten keresztül is Isten ismeretére vezesse az embereket és megmagyarázza, hogy a világegyetem hatalmas és dicső teremtésének Isten a szerzője, és önmagától nem nyerte létét..stb. Ez nekem rendkívül tetszett, mégpedig azért, mert gyakori elmélkedésem tárgya a bibliai teremtés-történet és minden vallásos dogma vagy legenda összefüggése, illetve ellentéte az úgynevezett természettudományokkal. Jákob harca az angyallal. Egyik oldalon: az egész antikvitás, görög, azték, asszír, egyiptomi mitológia és a középkori katolicizmus harca bennem — ez nem az én specialitásom, mások is végigmennek ezen —, és a másik oldalon: a legmodernebb természettudomány. A kommentátor szerint Mózes egyszerűen, a maga — abban az időben mitikus — módján írta le, miképpen teremtette Isten a világot. Hányszor hallottam kora gyerekkoromtól ezt, már hittanáraim is így tanították. Persze elég furcsa, ha van teremtő Isten, szándéka légyen olyan formában kinyilatkoztatni magát, hogy az őáltala teremtett emberek később vérremenve vitatkozzanak, illetve nevessenek ezen a vi- lágteremtés-leíráson. Ó, dehogy, dehogy hat nap, dehogy Isten lelke lebegett a vizek felett, hanem a levegő ... — hallani a korrekciókat. Az egyház álláspontja változatlan: Isten így akarata, Mózes mitikus formában írja le a teremtést és ez semmi ellentétben nincs a természettudományokkal. Legmodernebb asztrofizikusok is kezdik ezt pedzegetni. Tehát ebben a hexaémerónban együtt van betűrágás, szofisztika, csűrés-csava- rás, hiperskolasztikus interpretáció, és ezen belül mégis van ráció, logika is. A mítosz világa, a természettudomány világa, mérhetetlenül gazdag változataikkal, e kettő harca végigkíséri 2000 évünket Európában. A hit sokak leegyszerűsítése szerint csak babona, a tudomány pedig isteni dolog. Ah! Ebben a Philoponosz-féle, XI. századi, magyarázatban az az érdekes, hogy modern. Kiviláglik belőle mitológia és természettudomány 2000 éves kakasviadal-komédiája. Ez a mitikus vallás és a modern naturalista, materialista természettudomány egymással szemben, valóban, útszéli bé- ka-egérharc formájában játszódik le. Viszont az útszélen túl, a szellem palotáiban komoly küzdelemmel. Én végigéltem — ez most vallomás — Aquinói Szent Tamástól, Haeckelen és Darkinon keresztül Teilhard de Chardinig minden természettudományos feltételezést, nagy gyönyörűséggel, nagy küzdelemmel, mint az előbb említett Jákob az angyallal (akiről pláne az a gyanúnk, hogy nem is angyal, hanem maga az Isten). Minderről, ismétlem, csak akkor van jogom beszélni, ha engem reprezentál, ha kiviláglik vallomásomból, hogy miért rokonszenvezek az idézett gondolatokkal, vagy miért harcolok velük: amiket kiválogattam az antológiából, a Szent Orpheus Breviáriuma világának szerves részei lehetnének. Most jön egy Odüsszeia- és Iliász-átdolgozás. Konsztaniinosz Manasszész khro- nográfiájáról van szó — ez amolyan népiesen megírt történelem. Nagyon mulatságos, kedves dolog több szempontból. Manasszész először is kijelenti, hogy Homérosz rosszul mondta el a trójai háborút, az nem úgy történt! Ez a „kronográf” egyszerűen nem akar tudomást venni a homéroszi szövegről. Közben, elolvasva ezt a részletet, észreveszi az ember, hogy sok minden úgy van benne, mint Homérosznál, — de aztán előfordul merőben más is. Az első sorokban mindjárt érdekes tájékoztatást kapunk — és ez valóban nem szerepel Homérosznál — arról, hogy a bibliai Dávid király uralkodása idején folyt le a trójai háború. 305
