Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - Szentkuthy Miklós: Ikon erotikon logikon (Szent Oprheus arcképe a bizánci irodalom tükrében. Kabdebó Lóránt magnetofonfelvétele alapján szerkesztette Tompa Mária)

használtam Orpheusomhoz: Ovidius Átváltozásai, amelyben rendszerint a Homérosz- és Vergilius-féle alvilág-leírásokat dolgozta fel. Ovidius leírja például, hogyan megy le Juno az alvilágba és ott mindenféle szörnyekkel találkozik. (Itt meg kell ismételnem csodálatomat Devecseri Gábor fordítása iránt. A magyar nyelvnek és a latin tudásnak olyan tökéletes foka, amit már nehéz túlszárnyalni. És milyen hálátlan feladat! Mert ez aztán külföldre biztosan nem jut el). Eszembe jutott Paolo Santarcangeli barátom könyve a költők pokoljárásáról, ami „Pokolra kell annak menni” címen jelent meg. Továbbá: Délolaszországban, Pozzuoli város közelében az ókori pokol bejáratának mondott hely, a Lago d’Averno. Jézus alá- szállása a „poklokra”, vagyis a pokol tornácára. Nem hagyhatom ki Dantét és az ő túlvilágról alkotott képét. S itt van Tar Lőrinc pokoljárása is. Tehát olyan természet vagyok, akinek gyorsan pergetett film módjára rögtön minden pokol eszébe jut, és művem számtalan alvilág-témája bizonyítja, hogy életem folyamán elég sokszor és fantáziás beleéléssel foglalkoztam Hádesszel és Pokollal, Halottak Szigetével és Kháron ladikjával.

Philopatrisz és Timarion után a harmadik Lukiánosz-utánzat a Mazarisz, amit A bizánci irodalom kistükréből idéznék.

A Mazarisz is a Hádeszben játszódik, de itt a szerző, nagyon muris előzmények után beáll valamelyik bizánci császár udvaroncai közé nyalni, nyalni, nyalni! Erről eszembe jutott megint — hogy mondanák? — a nyalás problematikája. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy utálom a nyalókat, utálom a képmutatókat, utálom az opportunistákat. Hogy nevezték a nyilasokat? Nürnbergi mesternyalnokok. Nos, a Mazarisz szerzője is mesternyalnok volt. A mű elég későn, 1414-ben született, de- hát a talpnyalás sose késő!

Exempli gratia, ahogy a régiek mondták, példa kedvéért, nyalás és expressz- köpönyegforgatás immorális panoptikumába illő két figura szerény életemből: Dollyka levélrendezés közben mostanában bukkant rá egy engem, mint középiskolai tanárt minősítő jellemzésre, amit 1944-ben, a nyilas időkben adott be iskolaigazgatóm az illetékes minisztériumba, — majd Kunszery Gyula tanártársam és barátom kimásolta nekem 1947-ben. A jellemzés így szól: „Pfisterer kiváló képességű, de nagy tudását tervszerűtlenül használja, felületes, bohém, tanítványaival órán kívül keveset foglalkozik, a kartársi közösségből kivonja magát. Rangsorban a tanárok közül a huszadik, Kunszery Gyula a tizennegyedik”.

Sz. M-né: Hadd mondjak el ehhez a minősítéshez egy jó kontraszt-adalékot, amit szintén most találtam. Miklós egy tanítványa 1944—45 táján hosszú levelet írt, nemcsak a maga, de több osztálytársa nevében, melyben leglelkesebb háláját fejezi ki, mondván, hogy tanár úr volt az egyetlen a tanári kanban, aki magánéletünk nehézségei iránt is érdeklődött, emberi közelségbe került hozzánk, vele olyan témákról is beszélhettünk, melyeket még szüléinkkel sem igen érinthettünk.

Sz. M: Rövid folytatása az előbbi minősítésnek: szóbanforgó iskolaigazgatómat 1945- ben az engem is igazoló bizottság élén láttam viszont. Még szép, hogy engem, mint fasisztát nem ítélt el. Egy másik régi „barátom”, tanártársam hasonló szélkakasként vett részt ebben az igazoló bizottságban. Kultusz-államtitkár lett, velem alig állt szóba, később lebukott. Mindezekről klasszikusan, örökre szólóan írja Euripidész az Oresztész-ben: „Ilyen ez a fajzat: csak a szerencsések körül ugrál a hírnök-raj, s barátja mindig az, ki nagyhatalmú és vezérli az államot”. Ugyanebben a darabban Menelaosz is ehhez a díszes „fajzat”-hoz tartozik: mikor Oresztészt kellene „igazolnia”, „arcát se mutatta, mert hisz itt jogart remél, hát óvatos, barátot mentegetni fél”.

Szóval, a bizánci talpnyalókról beszélünk. Aquinói Szent Tamásnak van egy műve, De regimine principum, vagyis a fejedelmek országtartásáról. Ebben a zsarnokságról is felejthetetlen sorok olvashatók: nem az a főbaj, hogy a zsarnok kivégeztet, vérengző, terrorista és zsarol, hanem hogy ha zsarnok van egy (város)állam élén, akkor becsületes, rendes emberekből nyalok, besúgók, árulók, köpönyegforga303