Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - Dedinszky Erika: repülőn (vers)
2. s ami téged illet bismarckfia beatnik! békétlen hóriihorgad melynek kampóin kések és kulcsok kígyók és órák csörögtek februári könyvesboltok súlyos posztó huzatfogóit bosszúsan félretaszító vállad ólmosesőben a vár síkos sziluettjét beroskadt széles elefánt-lábnyomainkat a tabáni szűzhóban kontyos muzulmán sírok közt kopott kádadban ó messiás a forró vita-örvényt (händel himself kürtölte hozzá a vihart) azt a te se fésűt se fürdősapkát nem tűrő csigás bozontod (ahogy megjósoltam: síp kergette ki a húgyiangy uszodából morgó puli fröcskölve menekültél) papagályos örömmel körberikácsolt buborék terveidet egyszerű zsebsakk-történelmed melyben ma is még sarlóval kalapáccsal hadonászó öklök kaszabolnak és cséphadaró meg körfűrész őrzi zúgva a törvényt na meg aztán azt a szemed véres kirakatában buszként mutogatott apró elefántosont sztálin-szóbrot (nyugalom! cézártól jáhvén buddhán ma ón ginsbergen baghwanon arafaton brachten wallrafon az ira bombadobálóin jamaica rasta-mágusain át fel a raf-ig lehetett volna bárki: majd a fogyó apák sora végén az űr a szent tű a horse a halál) s hogy ki ne felejtsük a lábszagú süntüskés másnapokat: amint üvöltve követelted a munkásosztály jussát: „pezsgőt kaviárt hiltont gint kokaint marihuánát mercédeszt minden prolinak!” vicsorgó ugatásod az inkább lábujjhegyen élő elvtársakra kik régen tojás-kövezeten tanulták meg a járást s a virágok nyelvén az egyenes szót durva berobfaanásaidat egyívású de másként sérült agyakba üveg életekbe. majd nyomaidban a kárt: a betört szemeket érted hiába terített asztalokat semmibe konyuló kezeket meg a hiányt is: ölek s ágyak céltalan melegét (hártyásan hűlt rá mindenre mögötted a hosszú várakozás) — majd lassan levedlem az ősz hajat hepehupás bőrt befogja még imitt-amott a festék s minden tükör hiszékeny! a felhám alatt hernyózó halál nem csak két itatós közt laposan őrizhető meg a volt nagy idények szép zöld frizurája ami új később nő már más 14
