Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - Dedinszky Erika: repülőn (vers)
3. utak hóban szertekanyargó fekete vizelete város tanya akár egyetlen ház hazatartó meleg emberi talp után fut tavak idáig fel-fellángoló ezüst pillantása szippantja be majd köpi ismét arcomba a napot csigajátébban fény és árny: yin és yang űzi odalent kergeti egymást figyelem látom értem nyüzsgő haragotok: (bennem foggal-körömmel a letűnt vagy sosemvolt anyát követelő sújtó fiaim, de rosszkedvű forradalmatokat nem osztom többé! igaz nem emberi tüdő köré szívódik ez a magas ég a védő acélon túl dobhártyám beszakadna azonnal oly súlyos a csönd is de tisztább hidegebb ez az alpok jégmetszette viharfaragta válla fölött tengertől-tengerig ívelő egyedüllét mint ami hosszú évek óta két álmos öleléstek közt kondul meg koponyámban: az a magány! 15
