Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Vékony Gábor: Késő népvándorláskori rovásfeliratok II. (tanulmány)
tékkel olvassa (vö. Erdélyi, Az avarság és Kelet a régészeti források tükrében Bp. 1982. 98. k.). Ugyanezek a jelmeghatározásai Vásáry I.-nak is, akinél — nyilván nyomdahibaként — J>! és Jl szerepel. A (jobbról balra) harmadik jelet a székely t-hez hasonlítja, a másodikat -vei, az elsőt a dj jelekkel, valamint a székely A -vei veti össze. Csallány — egy, számomra ismeretlen nyelven — „elolvasta” a feliratot, erre vonatkozóan ld. Vásáry, loc. cit. A tűtartó, sajnos, igen rossz állapotban van (vö. Erdélyi, Az avarság és Kelet 182.). Mégis világosan látszik, hogy az első jel X-alakú, ahogy Vásáry is átrajzolja (op. eit. pict. 1.), Erdélyivel (AÉ 1961. 1. k.) és Csallánnyal (A Nyíregyházi . . . Évkönyve 11. op. cit. 117. k.) ellentétben. A jel felső része sérült, így elképzelhető, hogy eredetileg nem X hanem & alak állott itt, mint Vásáry és Erdélyi is gondolja. A második jelet jobbra homorodó ívelt alakban rajzolták át korábban, de az valójában nem más mint egy kissé gondatlanul rótt I mint arra Vásáry, s utóbb Erdélyi is gondol. A két jelet vízszintes vonal követi, ez bizonyosan sérülés, és nem tartozik a felirathoz. A harmadik jel Erdélyinél Y Vásárynál Y alakú. A negyedik jel 0 alakú. A felirat tehát a következő: 1) H Y I X vagy 2) 0 Y l£ Az első változat első két betűje világos olvasató. Az első jelet a szarvasi feliratban b hangértókben találjuk, ugyanilyen hangértékkal szerepel a székely rovásírásban is. A második jel minden ismert rovásírásban az s (tű. s'2) jele, vagyis bs-t olvashatunk. A második változatban az első jel a nagyszentmiklósi A -val azonosítható, azaz az olvasat lenne. A harmadik jel az első változatban ligatúrának látszik, amelynek egyik eleme ^ nagyszentmiklósi, szarvasi ü/ö lenne. Ugyancsak ligatúrának látszik az utolsó jel, amelynek egyik összetevője nagyszenitmiklósi, szarvasi Qi- A székely -re biztosan nem gondolhatunk, hiszen ennek alakja a nagyszentmiklósi, szarvasi z kései változata. Ugyancsak kizárhatjuk a kazáriai (— székely — glagolita) jí jelet is. ennél a két függőleges szár közé behúzott vonalak mindig egymás mellett párhuzamosan, a függőleges szárak alján és tetején belül vannak. Ligatúránk második összetevője ^ amelyet Szarvasról ismerünk a g jeleként. Az első változat olvasata tehát: bs ü(?) r-hg E szöveget látva azonnal a szarvasi felirat Üngür démonneve ötlik fel. Valóban, a harmadik jel, a ligatúra egyik összetevője J lehet, amelyet a Ma- jackoe gorodisce-i nagy feliratról ismerünk (ott meghatározhatóan 7 hangértékben). E jel az ) mellékjeles alakja lehet, de nem zárhatjuk ki azt a lehetőséget sem, hogy a itü. I(Vj_ változata, amint ívelt y. jeleket ismerünk is: J Ez esetben a feliratot a következőképpen olvasnánk: Nem szükségesek hosszas fejtegetések annak bizonyítására, hogy ez a felirat törökül van. Az tg. ugyanis a Kárpát-medencében ekkor számbajöhető nyelvek közül csak a törökben volt meg. Ebben az esetben a felirat olvasata: bas üj?uf‘a 167
