Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Vékony Gábor: Késő népvándorláskori rovásfeliratok II. (tanulmány)
vagy a második változat esetében: Nem lehetetlen, hogy az utolsó ligatúrában az i-t is jelölték: 0 de jelöletlensége sem számít szabálytalanságnak, ha a székely rovásírás ligatúráira gondolunk. A második szó jelentése ’Üngürt’. Az -ig tárgyrag ugyan ma nem járatos a török nyelvekben (oguz -i/ji, kipcaJk -di/-ti/-ni, ujgur-kipcak u.a., karluk -ni, cuv. -a/-e, -na/-ne), az ótörökben azonban uralkodó volt (Kononov, Gramm. 151—3.), mint ahogy Kasgárinál is megtaláljuk még (vö. Blagova, G. F., Tjurkskie sklonenie v areal’no-istoriceskom osvescenii. M. 1982. 130—1.), stb. A csuvas előzményében pedig, mint Róna-Tas A. kimutatta, bizonyosan üjf- volt a tárgyrag (Acta Orient. Hung. 30. 1976. 171.), nyilvánvalóan ez, ill. ~lfí/í9_ kellett legyen a különböző bolgár—török nyelvjárásokban is. Az első szót basznak olvassuk. Felszólító mód, ®g. 2. személy, ami szabályosan jelöletlen a török nyelvekben (s másutt is), a bas- ige (oszm. bas-, cag. bas-, kun bas-, ikaz. bas-, bask, bad'-, kojb, pas-, öuv. pos-, pus-, jalk. battä stb.) jelentései között a főbbek ’nyom, elnyom’, ’legyőz, megtámad’ (Gombocz, Honf. el. tör. jöv. sz. MNyTK 7. Bp. 1908. 12., DTS 85., Clauson, EtDicz. 370., K. Palló, Régi tör. er. Igéink 40—41.). vö.: qi'nnc «^ü tutori esu j»,i bas ’tvori dobrye delta, podavljaj vred zlyx (QBK 16/4); tá r) ni urnaj iduq jer sub basa benti erinc vidimo, Nebo [boginja] Umaj i svjascennaja Zemlja podavili [vragov] (Ton 38.) Ennek megfelelően a jánoshidai tűtartó basü^ürig feliratának értelme: ’nyomd el győzd le an A jánoshidai tűtartó jjyür -je ugyanaz az ártó démon, mint a szarvasi felirat üngür -je. A két felirat összevetéséből nyilvánvaló, hogy a felirat címzettje Jánoshidán is a tű, amelynek az elleni védekezésben fontos szerepe van. Ennék megfelelően inkább a második fordítási lehetőséget kell választanunk, tehát: ’Győzd le üyUrt! Feltűnő a démonnévnél, hogy hiányzik a u-protézis, amélyi pedig biztosan megvolt a dunai bolgárban, s megvolt a Kárpát-medencei bolgár—törökben (Vékony, Onogurok, Szolnok m. m. évk. 1981. 72, 73.). Mivel feliratunkon e szó yüf/g/ .alakban áll, nem lehetetlen, hogy valójában 1 yw -t kell olvasnunk. Ez esetben azonban külön magyarázatot igényelne a m. úngüL alak, ahol a szókezdő magánhangzó biztosan ü, vagyis igen korai labialdzálódást kellene feltennünk. Másik lehetőségünk annak feltevése, hogy a Kárpát-medencében élt egy olyan bolgár—török nyelvjárás, amelyből hiányzott a u-protézis. Mivel a dunai bolgárban jó néhány nevet, címet ismerünk, amelyik o- vagy u-val kezdődik (Omurtag, Oslan, olgu, Umar stb. vö. Moravcsik, Byzturc. II. s. v.), ezt a lehetőséget nem zárhatjuk ki. Annál kevésbé, mert a magyarok hungarus etc. európai neve sem magyarázható másként. Ugyanilyen „archaizmus” egyébként az rj megőrződése a már ekkor várható n ~ m helyett. A jánoshidai felirat: bas Üyirig! Győzd le Üngürt! 168
