Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Vékony Gábor: Késő népvándorláskori rovásfeliratok II. (tanulmány)
vülő”. A kelyhek űrtartalma 1,5 dl. A kelyheket ivás előtt bizonyára felemelték, így a nyilvánosságnak szóló felirat jól látható volt. A 23. kelyhen még egy 'bekarcolt feliirat is van, de ez már szlávul: „vízzel vosát”. Ez a szépen poncolt felirat mellett alig látszik, viszont megtudjuk 'belőle, hogy a vosát vízzel keverve itták. Fenti kitérés talán nem volt felesleges, hiszen láthattuk, hogy a feliratok szorosan kapcsolódnak az edényekhez, összhangban vannak az edények funkciójával. Ha jóbban ismernénk az egykori, az akkori fejedelmi lakomákat, bizonyára többet is tudnánk mondani. A nagyszentmiklósi kincs edényfeliratainak olvasata utat nyitott a szarvasi tűtartó feliratának olvasatához. Csontból készült főtartók gyakoriak kései népvándor lás kori temetőinkben, többnyire azonban henger alakúak. Ritkább az olyan, amelyet kívülről négyszögletesre faragtak, ezek egy részén felirat is található. A szarvasinak mind a négy lapjára folyamatos szöveg került, egyik oldaláról azonban a felirat nagy része lekopott. Az oldallapokra írt sorok váltakozó irányba haladnak, kivéve a 4. oldalt, amely a megelőző, 3. oldal irányát követi. Ezt a típusú írást nevezik szabálytalan bustrophedonnak vagy magyarul megtérő írásnak. A váltakozó sorvezetésnek egyszerű oka van. Amikor feliratunk írója felrótta az első lap szövegét jobb kezével jobbról balra a másik kezében tartott tűtartóra, akkor jobb kézzel megfogta a tűtartót, s kifelé egyet fordított rajta. Így a második sor ellentétes irányba halad, betűi pedig fordítva állnak, mint az elsőé. A második sor végeztével, újabb perdítés után ugyanúgy írt, mint az első sor esetében, erről a 3. lapról azonban egyszerűen átfordította a tűtartót a 4. lapra, s itt az előzővel megegyező irányba rótt. A szarvasi tűtartó szövegének igen nagy jelentősége van a későnépvándorláskori nyelvi (állapotok megítélésekor. A szarvasi tűtartó rovásfelirata* 1983 májusában Juhász Irén Szarvas határában egy griffes-indás (késő-avar) temető leletmentését végezte. A temető egyik női sírjából (67.) egy négyszög- keresztmetszetű tűtartó ikerült elő, jelentéktelen leletek társaságában. A tűtartó mindegyik oldalán rovásírásos szöveg található. A szöveg az egyik oldalon erősén rongált, de olvasható, egy másik oldalon a szöveg nagy része teljesen lekopott. Az egyik oldallap betűi a többi oldallal ellentétes irányban állnak, helyenként a tűtartó végei rongáltak, ezért itt is hiányozhatnak betűk. A szarvasi tűtartón — leírásom szerint — jelenleg 62 jel olvasható, úgy, hogy az egyetlen ligatúrát kettőnek számoljuk. Ezzel a felirat a második legnagyobb összefüggő szövege a kelet-európai rovásírásnak. A Majackoe goro- disce-i feliraton (a ligatúrákat egynék számolva) 78 jel van (közel száz jelből álló szövegnek mégsem lehet nevezni, így Bálint Cs., MTud 1980—5. 384., Acta /y: alábbi két dolgozat mutatvány a szerző e témakörben írt szakmai munkájából. — A tűtartóra l. Juhász Irén: Magyar Tudomány, 1985. 2. sz. 92—95. p. A kutatásaimhoz szükséges dokumentációt Vásáry I. bocsátotta rendelkezésemre. Itt is köszönöm neki. — V. G. 153
