Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Vékony Gábor: Késő népvándorláskori rovásfeliratok II. (tanulmány)
„oivassa” a feliratokat, hol jobbról halra, ihol balról jobbra, nemlétező betűk betoldásával. Hampelnek 1884-ben az jutott eszébe, hogy a szövegek görögül olvashatók. Fischer Károly Antal 1889-ben a székely rovásírás segítségével próbálkozott. Az orosz Kondakov 1892-ben egy görög szót vélt felfedezni néhány feliraton, ugyanebben az évben Bálint G. magyarrá olvasná a szöveget. 1895-ben Nagy G. a türk rovásírás alapján kísérletezik, szerinte az egyik feliratban Butho zoban állott. 1914-ben Debreczenyi M. Bálint G. nyomán újra a székely rovásírással póibálkozik, ő még az azonos betűket is másként olvassa. 1915-ben jelenik meg Supka G. és Mészáros Gy. dolgozata. Mindketten a türk rovásírást hívják segítségül, jellemző módon olvasataik egészen különböznek. 1921-ben Wladár R. görögül olvasná el a feliratokat! Ugyanebben az évben az orosz S. E. Malov megint türk rovásírással próbálkozik. 1927-ben a bolgár Mladenov újra görög szöveget találna a rovásírásos feliratokban, 1928- ban G. A. Ilinszkij megint a türk rovásjeleket hívja segítségül a felirat elolvasásához. 1932-ben Németh Gy. új módszerrel próbálkozik az eddigiekhez képest. Megkísérli spekulatív úton kikövetkeztetni a jelek hangértékét. Hogy a nagyszentmikiósi rovásfeliratokat csak így lehet elolvasni, arra 1917-ben már V. Thomsen figyelmeztetett. Németh kiindulópontja hasonló Nagy Gézáéhoz, ő is a görög betűs szöveg egyik nevét kísérli meg olvasni a leghosszabb rovásfeliratban. Egyben úgy gondolja, hogy az edények többségén edénynevek vannak. 1948-ban a német F. Altheim mégis megint a türk rovásírás segítségével próbálja olvasni a feliratokat, 1965-ben Pataky L. felújítja Debreczenyi M. olvasatát, 1968-ban pedig Csallány D. tölti el idejének egy részét a nagyszentmikiósi rovásfeliratokkal. A sok között nincs két, egymáshoz közeleső olvasat! A különböző ötletekkel, megoldási javaslatokkal jókat lehetne viccelődni, úgy hiszem azonban, hogy nem érdemes. Sajnos, még a tudósok megoldásai sem állnak távol a többségétől, a műkedvelőkétől. A nagyszentmikiósi kísérletek bírálatát feleslegessé teszi az, hogy máshonnan is ismerünk ilyen írással írott emlékeket. Ilyen pl. a jánoshidai csont tűtartó rövid felirata, s ilyen az 1983 májusában előkerült szarvasi tűtartó. A szarvasi tűtartó ugyanazzal az írással íródott, mint a nagyszentmikiósi feliratok. A tűtartón ma 61 jel olvasható (mert helyenként kopott), ezek egyike betűösszevonás, ligatúra. A szarvasi 62 jelből (a ligatúrát kettőnek számolva) 51 azonos a Nagyszentmiklóson ismert jelekkel, vagyis a betűk 5/6-a. Szarvason 19 különböző jelet találunk, Nagyszentmiklóson 21-et. A szarvasi 19 jel közül 13 azonos a nagyszentmikiósi jelekkel, ami 68,4%-os azonosság, tehát 2/3 arány fölötti. Mindez azt jelenti, hogy a szarvasi felirat minden nagyszentmikiósi olvasati kísérlet próbája, ha ti. van egy jó nagyszentmikiósi olvasat, akkor a szarvasi felirat nehézség nélkül olvasható. Nos, a fentebb felsorolt „olvasatok” egyike sem olyan, amellyel a szarvasi tűtartóra írt szöveget olvasni tudnánk. Sőt, olyan lehetetlenségek derülnek ki az eddigi olvasatokról, amelyek elképesztőek. Itt hadd mondjak el néhány személyes vonatkozású dolgot, il 970-től kezdődően folyamatosan foglalkoztam a nagyszentmikiósi kinccsel. Ez évben írt és 1972-ben megjelent dolgozatom a kincs 10—11. számú csészéjével, annak görög feliratával foglalkozott. Ebben mutattam rá a kincs és Ajtony kapcsolatára. Később a kincs stílustörténeti és vallástörténeti értékelésén dolgoztam, 148
