Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - Koppány Zsolt: "Egy szenvedély margójára" - beszélgetés Major Ottóval, Maár Gyulával, Törőcsik Marival, Kocsis Zoltánnal és Belohorszky Pállal Pilinszky Jánosról

meghallgatnunk Pilinszky hangját, ahogyan saját és mások műveit elmondja hanglemezen. Ezek hátborzongatóak, mert egyesítik magukban azt az időtlen kettévált tényt, amely külön csodája a magyar művészet történetének, hogy volt egy Ady Endre, s ötven évvel később létrejött a latinovitsi Ady-hanghordozás, amely a magyarságnak egy pár évre, de a lemezjátszók, hangszalagok jóvoltából immár örökre visszaadta Ady Endrét élő valójában, mert aki Latinovitsot hallgatja, Adyt érziérti, az nem tudja nem úgy érezni, mintha maga Ady Endre mondaná verseit. Pi- linszkynél önmagában történt ez meg, ő a saját maga Ady-verseinek tudott a La- tinovits Zoltánja lenni. Ritka adottság, hogy valaki ennyire azonosulni tud a saját műveivel és megfelelő szinten elő is tudja adni: de hogyha ezt valaki olyan realitással tudja tenni, mint ahogy egy ötven év múlva jött színész tudta egy olyannal kapcsolatban, mint Ady Endre, s ha mínusznak tekintem is azt, hogy Ady vagy Latinovits, akkor is mínusszor mínusz az már egy nagyon nagy plusz. Én viszont csak plusznak tudom tekinteni mind a kettőt, ebből adódik aztán, hogy plusszor plusz is plusz.

Mindnyájuknak köszönöm a beszélgetést.

1984.

130