Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Koppány Zsolt: "Egy szenvedély margójára" - beszélgetés Major Ottóval, Maár Gyulával, Törőcsik Marival, Kocsis Zoltánnal és Belohorszky Pállal Pilinszky Jánosról
a nem tudom magamnak megbocsátani, pedig biztosan bocsánatos bűn, hisz az mber sokmindent elkövet azzal, akit szeret. Nyilván féltésből tettem... [AÁR GYULA: Nem hiszem, hogy János különösképpen sokszínű lett volna... zt sem hiszem, hogy különösebb hajlamai lettek volna szerepjátszásokra; Itt arról an szó, hogy ő maga mint minden ember — ezt persze ki is tudta fejezni — egy amagába zárt totális világ volt. Természetesen ennek a totális világnak mindenféle spektusa létezik. Egy apáca aspektusa is, s egy kártyás merészsége szintúgy. Ha íy beszélünk a dolgokról, fölvázolhatnánk egy kaméleont, vagy egy exhibicionistát, ki fölvállalja a magában létező 25%-os nőt... János egy külön világ volt, s joga olt ennek a világnak a vetületeihez. Arról nem is beszélve, hogy alkatilag scizoid olt, ezt ne felejtse el... Művésznő! Mi volt az a szál, amely olyan szorosan fűzte önt a költőhöz? Vagy ez a szál hajókötél? Az ember azt hinné, hogy a két katartikus erejű művész Pilinszky és Törőcsik Mari két külön sziget. Márpedig azonosság nem jöhet létre homogenitás nélkül. Mi volt Önök közt a homogén elem? A szakrális hit? Az alázat? A halál? Vagy pusztán a szeretet? ÖRÖCSIK MARI: Először is... remélem, hogy van egyfajta tehetségem valami- :, akárhogyan is vesszük... nekem van egy mesterségem, amelynek lehetnek ún. illanatai, de azt hiszem, a két tehetség nem összehasonlítható. Olyan kevés van a tágon, amilyen ö. Én gondolkodhatok érzékenyen a világról, hiszen a mestersé- :m alapja, hogy érzékenyen lássak. Azért szeretem őt annyira, mert mint minden így költő egyben magasrendű szellem is. Figyelem, amikor a nagy írók vagy köl- ik beszélnek, sokszor úgy leválnak a művekről, mint személyiségek...! ha én Pi- nszkytől nem olvastam volna egyetlen egy sort sem, akkor is meghatározó élmény olt a vele való beszélgetés, ahogyan Iát dolgokat, fogalmaz a világról, rólunk, alap- ísztusokról. öt mint személyiséget külön tudom választani a művészetétől. Hogy mi kötött bennünket össze? Nézze, nem tudom... azt se tudom, mikor is- erkedtünk meg. Borzasztóan sajnálom, hogy hosszú évek levezeléseit elszórtam... 5kém nagyon nagy szükségem volt rá, mint kiderült, s valahogy talán ő is ragasztott hozzám. Voltak idők, amikor ritkábban találkoztunk, akkor is mélyen ra- iszkodtunk egymáshoz. Ha bármikor szólt, hogy menjek, mentem, én pedig tudna, hogy van egy ember, akihez bármikor mehetek, szólhatok. Valaki azt mondta, hogy akinek humora van, az rossz, vagy gonosz ember nem lehet. A humorral és humorérzékkel megáldottak manapság oly ritkák, mint a legbonyolultabbra csiszolt gyémántok, Pilinszkynek — legalábbis nála jártamkor úgy éreztem — rendkívüli humora volt, s meg is értett azonnal minden humort, ill. a minden mélyén lapuló iróniát. Nos, tudott ö gonosz lenni? Egyáltalán, lehet-e gonosz, alázattalan, szeretetmentes ember ekkora költő, amilyen ő volt? DRÖCSIK MARI: Azt, hogy ő gonosz volt... ezt komolyan tudom mondani... képzelhetetlen. Rendkívüli mértékben tudott megbocsátó lenni. Semmi nem volt :nne, ami provinciális. Bizonyos ítéletei emberekről kegyetlenek voltak — de nem :ért, mert ő volt kegyetlen. Véleményt mondott, de nem mint vezető, nem mint élőszék, hanem egyszerűen, amikor a szelleme elszabadult és látott, olyan látlele- t rajzolt, ahogyan csak nagyon kevesen tudnak. Engem rendkívül szeretett, s ta- n elfogultan is tartott jó színésznőnek, — anyám nem volt velem ennyire elfo- ilt — ha valami nem érdekelte, amiben én vagyok, estéről estére odajött, s azt ondta, nézze, én nem tudok ezzel mit kezdeni. De ezt is úgy tudta mondani, hogy engem ilyesmivel meg nem bántott, mindketten tudtuk azonban, hogy amikor ő zeneket mondott, azt én sem szerettem ... Nem szívesen bántott meg embereket... őst nem azt mondom, hogy hazudozott, ha valaki a véleményét kérdezte, s rossz- ik tartotta; úgy tudta közvetíteni a véleményét, hogy a másik pontosan érzékelje, azán neki ez nem kell... nem tudott sértő és bántó lenni. Semmi olyat nem tett, int egy buta és korlátolt ember. Csupa érzékeny intelligencia volt. 119
