Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Koppány Zsolt: "Egy szenvedély margójára" - beszélgetés Major Ottóval, Maár Gyulával, Törőcsik Marival, Kocsis Zoltánnal és Belohorszky Pállal Pilinszky Jánosról
MAÁR GYULA: A szónak köznapi értelmében, hogy gonosz lett volna, őróla elkép zelhetetlen. A gonoszság és a költői nagyság egyébként nem függvényei egymásnál mert azt hiszem, a világirodalomnak vannak híres „gonoszai”. Én például ismere rendkívül gonosz rendezőt, aki nagyon tehetséges. Ez tehát nem egyenes összefüg gés. Az ő esetében azonban az. Ilyen típusú költő, ezzel az érzelmi anyaggal, ner lehet gonosz. Lehetett egy Villon gonosz, de ne felejtse el, hogy a Jánoshoz jár emberi attitűd egy keresztényi attitűd volt, amely ilyen módon a gonoszságot nei tűri meg, ehhez hozzájárul, hogy neki nem voltak praktikus céljai, nem arról vo szó, hogy előrejutni a ranglétrán, gyarapodni, több utazáshoz jutni, következéskép pen nem jelenhettek meg azok a gonoszságai, amelyek a hasonló célokat maguk el tűzőkben óhatatlanul megjelennek. Mindezek a praktikus célok hiányoztak belőli ilyen módon a praktikus célokhoz való reneszánsz ármányok is. Kevés ember előtt lehet szorongás és mindenféle emóció nélkül sírni, vág nagyon örülni, ö hogyan reagált a mindent föltáró őszinteségre? TÖRÖCSIK MARI: ö azért tudott másra támaszkodni, mert ebben ártatlan vol őrá viszont teljes lelki-fizikai súlyával támaszkodhatott az ember. Ebben volt krisztusi... persze nem került olyan helyzetbe, hogy valaki ölt volna, és odameg hozzá, lehet, hogy azt elviszi a bíróságra; őrült ereje volt ahhoz, hogy befogadjo mindent, s vette a fáradságot, s földolgozott mindent magában. ö bármilyen udvarias volt, lezárt bizonyos esetekben. Ha mondjuk az utcasei rőben megérzi a fájdalmat, akkor ugyanolyan figyelme volt felé, mint teszem a: felém, vagy Kocsis Zoltán felé. De a senkik felé nem volt ugyanez a toleranciája. valaki könyörgött neki nem tudom hányszor, hogy nézze meg a művét, ő udvarias ságból végül is elment, de már mintha exkavátorok húzták volna... lehet, hogy a! erre kérte, egy pozicionális ember volt, más futott volna, ő azonban nem így osztí lyozott. ő másképpen kvalifikálta az embereket, mint ahogyan a társadalom kval fikái. Ennek ellenére különbségeket nagyon is tett. MAÁR GYULA: Én nem sírtam előtte tudomásom szerint. Nézze: mindenfajta ka] csolat őriz egy szereposztást. Mari és János, ez egyfajta dolog. A János és én, eg egészen másfajta kapcsolat, amelyen belül — ez szerénytelenségnek tűnhet — ; intellektusnak tartott. Beszélgetéseink nagyon ritkán voltak érzelmi társalgáso Nekem soha semmilyen szorongásom nem volt, amikor vele beszéltem, persze ho: zá kell tenni, hogy nem tettem neki soha mély vallomásokat; őt valahogy mind úgy kezeltem, mint egy embert, aki átlátja a problematikámat, olyannyira, hog nem is nagyon érdemes a problematikámat külön föltárni. Én előbb voltam valli másos viszonyban az életem során kisebb szerepű emberekkel, mintsem vele. D ha tegyük föl, olyan szituációban vagyok, nem hiszem, hogy problémát jelente volna őelőtte sírni vagy kiborulni, annál is inkább, mert lehetett érezni, hogy belső szenvedésnek nincs az a foka, amelyet ő valamilyen értelemben meg ne é volna, ami evidens, hogy megbocsátóvá is tesz másokkal szemben. Biztos vagyc benne, hogy nem szégyelltem volna előtte kiborulni, amit viszont ha mások ele teszek, lehet, hogy utólag szégyellnék. Az jut eszembe arról, amit a kérdései során elmondott, hogy lehet-e gono az, akinek humora van — hát, szerintem lehet... de egy dolog biztos; abszolút hí mora volt. Olyan frenetikus humora volt, hogy társaságokat tudott a nevetést „padlóra küldeni”. Az ő humora talán a dolgoknak bizonyos meghaladásából szá mázott. Mert, ugye humor az többféle van, vannak akik pestiesen humorosak, vai nak akik jópofák, nála egyszerűen filozofikusság érződött, azok az ambíciók, am ken túl van, s amit az ő látószögéből teljesen pőrére vetkőztet. Pilinszky az abszurd dráma bukásáról beszélt. Valóban, nem lehet örökj előjeltelenül írni. (Beckett, azt hiszem, kivétel itt.) Köztudomású, hogy az a szúrd író könnyebben ismétli önmagát. Pilinszky színművei a közfölfogás sz rint antidrámák. A színész és rendező szerint ki lehet állítani a mai magy 120
