Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - Pilinszky János: Magamnak (napló, Jelenits István előszavával)

esetit kutyák vágyakozásával, a ihazaj utás vágyával. A megsemmisítés vágya farkasszemezett a beteljesülés vágyával. A megsemmisít/és az örök léttel.

Olykor a korrupció hatására a kettő kiegyezett egy fájdalommentes formulában. Azt mondják, züllöttségében ez volt a földi pokol: a kápólk luxusvilága.

A megsemmisítés, a gyilkosság: a transzcendensbe áttörő bűn. A züllött- ség az immanenssel kiegyező, megalkuvó ibűn. A természetes és természetfölötti szeretet is kétféle szeretet, kétféle hazája az életnek és a valóságnak.

*

Az ihlet és a némaság?

Közönyös világegyetem?

Négyféle világ?

A gyilkosoké A züllötteké A természetes életé A szentéké

Bach zenéje az isteni intelligencia elképzelhetetlen világából valami. A bűn lebontás: tehát azonnal előre elképzelhető. Ami (belőle öröm: a lélek mozgása. Ami az erényben nehéz: a képzelet előzetes mozdulatlansága. (Badh titka?) A szeretet műve szükségszerűen: minden előkészület és előzetes elképzelés nélkül születhet csak meg. -(De lehetséges ez?)

Ami a küszöbön áll. Milyennek kellene lennie?

Az emberiség — valamennyiéin tévelygőnk. Azok is, akik bűnözők, azok is, akik példásak. Bűnünk a rész-bűn. Bűnünk: hogy a kegyelem még nem jött el értünk. Mindaddig rettegnünk kell a szeretettől. Persze: ahogy addig szerettünk, vagy amit addig szeretünk, képzelt szeretet, rosszabb a gyűlöletnél is. Az utolsó ítélet nem bizonyítványosztás. A szeretet ítéletéről lényegében nem tudhatjuk, mit jelent.

Elképzelni, kinek mit jelent, s tudni, (hogy nem jön.

Hívni.

Kik vagyunk.

Mit jelentene.

Nem jön.

Hívni. Várni.

Nem az a baj, hogy nem élünk örökké, hanem, (hogy nem érdemes, sőt: irtóztató lenne örökké élnünk. Azt, ami életünkből ismerős, az ismeretlenség övezi. Ha ez az ismeretlen ismerőssé válna, elviselhetetlen lenne életünk ismert része is.

Aki a társadalom örökkévalóságában hisz, nem látja, hogy a társadalom maga is az ismeretlen végtelen egy szigete csak — Ikis szigete? S hogy van egy mindenképp társadalmon kívüli pillanatunk: agóniánk csúcsán? Persze, amíg ez nem jön el, addig minden szövegezésben letagadhatjuk — de azért eljön. A legnagyobb realitásnak nincs szüksége semmiféle megszövegezésre, segítségre. Életünk közeledés a realitás felé. Halálunkkal nem az illúziók, hanem a valóság felé gravitaiunk.

*

109