Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Vékony Gábor: A szarvasi felirat és ami körülötte van (tanulmány)
kívül fontosak a kazár nyelv megismeréséhez. Mivel ennek részletezésére itt nincs terünk, csak néhány érdekességet említünk a feliratokról. A kulacsfeliratok — érthető módon — italozással kapcsolatosak. A novocserkassz- kin a következő szöveg olvasható: a isermidh bidh isermidh vosadan ami magyarul annyit tesz: „ó, iszunk mi, iszunk (a) vasából!” Érdemes megismernünk a krivjanszkajai kulacs feliratát is. Ezt az alán feliratot azonban csak fordításban adom: „vosu-ital tiéd, (ez az) ital éltesse (az) ivót. teneked (^magadnak) Uacsag írta be ezt.” Sajnos, a fordítás nem adja vissza az eredeti szöveg ritmusát, de talán ennyi is elég ahhoz, hogy a „profán” kazárjai feliratok hangulatát érzékeltesse. Egyben azért is szükségesnek látszott ezeket a feliratokat idézni, mert szerepel bennük az az italnév, amellyel már Nagyszentmiküóson is találkoztunk, a vosa. Az egyéb kazáriai feliratok más jellegűek. A kazár várak kövein találhatók többsége építési felirat, az egyik humarai kövön pl. a következőt olvashatjuk: „ödh tegin csinálta”, s hasonló szövegeket olvashatunk egyéb feliratokon is. Ilyen, de sokkal bővebb építési felirat a Majackoje gorodiscsén előkerült is. A majaki amfora-feliraton viszont azt rögzítették, hogy ki számára és mennyi folyadék van az amforában. Az elisztai szarvasmarha-koponyán ritmikus (eredetileg bizonyosan kántált) varázsszövegét találunk. Külön is érdemes megemlékeznünk a kazár fővárosban íródott héber levél kazár szövegéről. Ezen ugyanis rovásírásos betűkkel a következő áll: „(el)olvastuk. ilik”. A levél adománykérő levél, amelyet Kievbe küldtek, az ottani zsidó közösséghez. Az ilik, a kazár másodkirály (valójában a ténylegesen uralkodó fejedelem) feljegyzése és aláírása a levélen azt biztosította, hogy az valóban eljuthasson Kievbe. A levél egyébként érdekes adatokat szolgáltat a kazáriai zsidó közösségek életének ismeretéhez, a (zsidó vallású) kazár vezetőréteg és a zsidóság viszonyának megismeréséhez. Az eddigiektől némileg különálló emlék a talaszi fapálcika. Feliratának tanúsága szerint ez is levél volt, mégpedig olyan levél, amelyet Kazáriába írtak. Sajnos a pálcika szövege nem teljes, annyi mindenesetre kiderül belőle, hogy egy új uralkodó trónrakerülése alkalmából íródott. A megfejtéseik valósságának megítélése miatt fontos emlék a kétnyelvű medaillon, valamint a minuszinszki orsókorong. A kétnyelvű medaillonon ugyanazt a szöveget olvashatjuk arabul és kazárul (vagyis a medaillonon egy ikvázi-bilinguis van), a minuszinszki orsókorong feliratának írója pedig egyszer hibázik és az általa a türk rovásírás elterjedéséneik itörzsterületén nyilván jól ismert türk rovásírás jelét karcolja be, majd ezt javítandó, fölékarcolja azt a jelet, amelyet a kazáriai írásban azonos hangértékűként határozhattunk meg (ekkor még a minuszinszki orsókorong ismerete nélkül). A tények birodalmába tartozik az is, amiről már fentebb szót ejtettünk: a kazáriai feliratok elolvasása után derült ki, hogy a glagolita írás megalkotásakor Konstantin felhasználta a kazáriai írás betűalakjait (3. kép). Ezek az adatok eldönthetik — vagy már el is döntötték —, hogy hogyan ítéljük meg a megfejtési kísérletet. Bizonyos, hogy a további emlékek megismerésével még többet tudunk majd mondani. Már most is gazdag anyag van a kezünkben Kelet-Európa későnépvándorláskori történetére és mindennapi életrée vonatkozóan. Mindez pedig annak a következménye, hogy egy új forráscsoportot sikerült feltárni a nagyszentmiklósi és a kazáriai írás elolvasásával. 1145
