Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 12. szám - Vékony Gábor: A szarvasi felirat és ami körülötte van (tanulmány)

A fentiekből látható, hogy a korábbihoz képest olvasatom változott a második sorban két szónál (.négy jel), a harmadik sort a korábbitól eltérően tagoltam, a negyedik sorban csak a kiegészítés és az értelmezés változott némileg. A korábbival azonos az első sor olvasata. A második sor vége eredetileg is problematikus volt. Ezen akkoriban bonyolult magyarázkodással próbáltam segíteni (kéziratokban több változatban is)„ mígnem E. Abaffy Erzsébet rá nem vezetett a valószínű olvasatra. Ő vetette fel, hogy mivel a jelek alsó és felső részei hiányoznak, lehetséges az rsz betűpár helyett az szr olvasat is, valamint a bök olvasat lehetőségét. Utóbbira én is gondoltam korábban, de mivel ragaszkodtam az rsz olvasathoz, illetve a rossz szóhoz e helyütt, e szövegrészt a bök szóval nem tudtam értelmezni. Nos, mindenképpen rosszul tettem, hogy nem tudtam elszakadni a rossz szótól. E. Abaffy javaslata véglegesnek látszó olvasathoz vezethet, a (mai formában) szúr, bök, varr szavak olyan alakok, amelyek felszólító módúak, de a felszólító mód jele nincsen kitéve (ahogy tárgyas ra- gozású igealakjainknál ma sem és szövegünkben sem).

A harmadik sor jesesz elé), szalasz ... olvasata ki van egészítve, minthogy itt a felirat nagyobb, második része lekopott. Ez a tűtartó oldalán lévő további karcolásnyomokból, valamint a meglévő betűk fokozatos sekélyesedéséből egyértelműen megállapítható (tehát erre alapítva semmiképpen nem lehet ezt a sort utolsónak olvasni). Az eléj — mai el — igekötőnk itt még határozószóként jelentkező előzménye, a szal- ige ma nincs meg nyelvünkben, csupán szalag szavunk őrzi emlékét. Ennek az igének az eredeti jelentése „köt” volt.

Nincs meg az ed- szó sem ma már nyelvünkben, csak a továbbképzett ell(ik) alakban él. Az eredeti ed- ige jelentése „gyarapszik, lesz” lehetett. Itt koráhban a mai egyén megfelelőjét kerestem, az é(szik) igének azonban nem ismerjük -d képzős alakját. Ennek ellenére nem adnám fel véglegesen az eredeti olvasatot, ill. értelmezést, mert úgy gondolom, hogy egy ma hiányzó továbbképzett alak nem jelentheti egykori hiányát. Így ebben az esetben kettős lehetőséggel kell számolnunk, és nem zárnám ki — azonos olvasat mellett — a további értelmezési lehetőségeket sem.

Az izd-égh, imészd-égh tárgyas, felszólító módú alakokhoz csatlakozó -égh szócska nyomatékosító részecske, amelynek mai maradványa pl. a gyere felszólítás -e része, erre a régiségben is vannak adataink.

Meglehetősen kérdéses, hogy milyen a szóvégi sorvadó magánhangzók állapota. Feliratunk ezeket nem jelöli, holott a magánhangzókat szó végén szabályszerűen jelölni kellene. Nem jelölik azonban a szó végi magánhangzót a nagyszentmiklósi feliratokon sem, így ezekben az esetekben szabályos jelenséggel állunk szemben. Arra nem gondolhatunk, hogy ebben az időben a szóvégi magánhangzók eltűntek volna már, s az, hogy egy alkalommal feliratunk a né szócskában nem jelöli a magánhangzót, nehezen magyarázható csupán íráshibával. Éppen hogy arra utal, hogy a szóvégi sorvadó mássalhangzók jelöletlensége következetes, mivel a né edghén hangsorban a né é hangja sem volt teljes artikulációjú. Nos, köztudomású, hogy a székely .rovásírás mássalhangzóit e, a (és u) előhangokkal ejtették, ugyanígy a tür-k rovásírás mássalhangzóit is. Magánhangzó-előtétes betűneveinket ma sem em, en stb. alakban ejtjük, hanem a mássalhangzó után egy elmosódottan ejtett magánhangzóval: em“, ena stb. A szóvégi sorvadó magánhangzók kiíratlansága tehát annak a következménye, hogy ezeket a jeleket eredetileg betűneveiken olvasták ki, tehát a magánhangzók végén eleve elmosódott artikulációjú hangokat ejtettek. Így keletkezhettek egyébként azok a türk jelek is, amelyek elé és után is lehetett magánhangzót olvasni (pl. ök, ük, kö, kü ugyanannak a jelnek az olvasata lehet). A szóvégi sorvadó magánhangzó analogikusán is járulhatott a betűinevekhez.

Ügy gondolom, a fentiek kielégítően magyarázzák javításaimat, amelyek az eredetileg olvasott szövegen lényegesen nem változnak, s a szöveg jellegét sem változtatják meg, így tehát arról ugyanazt mondhatnám csupán el, amit már korábban elmondtam. Vagyis: a szarvasi tűtartó szövege archaikus varázsszöveg (kései ős)ma- gyarul! Tudatában vagyok azonban annak, hogy az én .magyarázataim (végeredményben egy nagyszentmiklósi megfejtési kísérlet következményei) sokakat nem nyugtat1135