Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Labancz Gyula: Névtelen..., Változat (versek)
LABANCZ GYULA Névtelen... Névtelen álom hatalmas izomzata fölé emeli a holdat és napot a tenger némaság a beszélőik boldogsága rámerőszakolja tehetetlenségét a súly költő és vens vízből merített erő Változat Felriadok visszhangos álomlom-talanításom felmerül ajtóm leselkedő holdja Ki van zárva a vers: kulcshely nyelvét nyújtja holott a hó visszahuill szódásüvegben nő a fa Állok állóik a hóesésben szűk gyerekkori udvar s ama nyelvét nyújtó mellézárt ajtó mandulagyulladás szabadság első lélegzetvételével 1109
/
