Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Villányi László: A város (vers)
VILLÁNYI LÁSZLÓ A város A BORDÉLY Fizetsz, és brosúrát kapsz. Szabályokkal, leírásokkal, ábrákkal, szótárral. Meg kell tanulnod a test, a kéz, a száj, a fej, a nyelv mozgásának irányát, hol, hány másodpercig időzhetnek, mekkora felületen érintkezhetnek, az események milyen sorrendben követhetik egymást. A szótárból könnyen megjegyzed a 'kiejthető szavakat. Levizsgázol. Szobák siklanak előtted, egyforma lányokkal. Gondoskodnak róla, hogy a későbbiekben is folyamatosan erezd a haladást. Nehogy az hidd: ártatlan dísz a két madár. Az íbisz a lányt, a szárcsa téged figyel, is ha vessződ elkalandozna, tested másként tekeredne, a kemény csőr tüstént valamely szabadon maradt zónádba vág. Valaha két brosúra között választhattál volna. Csak rövid ideig, mert a fantaszta fejedelem kénytelen volt visszavonni rendeletét. A lányok összezavarodtak, a madarak nemkülönben, s mondanom se kell: mindennek következtében súlyos kilengések gerjesztették a kedélyeket. Annyit elárulok: Pippát keresd. Ö is a tervszerű mozdulatokat végzi, mégis úgy érzed: ezeket te kívánod így, s az általad megtanultakat is abban a pillanatban, az élvezet hívja elő. Ha jókedvében találod, ismeretlen, kusza tapadásokon vezetődsz: a mozdulatok közé komponálja az í'bisz- szárcsa-koppintásokat is. A KÉM JELENTÉSE Nagyméltóságod alattvalója könyörögve esedezem igazságodnak jótevő sugarához. Kötelességem megtartása közben nem mulaszthatom el azt, ami minden hűséges alattvaló kötelessége, és jelentem, hogy városszer- sze töméntelenül sok a rosszindulatú ember, aki arra törekszik, hogy lerombolja a tekintélyeket, lábbal tiporja a törvényeket, és az alattvalók lelkében felszítsa a viszály tüzét. Miközben minden figyelmemet arra irányzóm, hogy felderítsem a titkos vétkek forrását, esedezve hívom fel figyelmét a mozdulatok anarchikus jellegére. Ráadásul az időpontok is tetszőlegesek. Mintha csak fel akarnák hívni az alattvalók figyelmét arra a lehetőségre, hogy lehet nem engedelmeskedni is. El kell érnünk, hogy az improvizáció, a nekünk nem tetsző mozdulatok általános felháborodást váltsanak ki a város minden jóérzésű lakosából. Minden kímélet nélkül ellenőriznünk kellene minden ember minden mozdulatát, és időnként gondolkodóba kellene ejtenünk hatalmunk valamely megnyilvánulásával a polgárokat; ez többet ér, mint a megfélemlítés. Bátorkodom megjegyezni, hogy meghatározott kereteket kellene teremteni. 1110
