Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Határ Győző: A patkánykirály (kamaradráma két részben)
FSE A fiamat a szájadra ne vedd, hallod-e, te ideszaladt patkány. Azoknak a henteseknek-szatóesoknak ■köszönheted, hogy még élsz és nem kopott fel az állad — FD Hogy nem szaladgálok meztelen, mint valami vadember; hogyaka- oabajkájukat viselhetem, de mind akár a bugyogó — úgy áll rajtam. Meg amit lopsz. Köszönöm, elégszer hallom, a leckét megtanultam. Nem vagyok hülye. FSE De bezzeg te tanult ember vagy, finom ember, meglátszik a piszkos fantáziádon, hogy mire rá nem viszed az embert, amikor alámhú- zódsz az ágyon — a nyalakodáso- don, tudomistenem, akkor nem a számmicsodákon jár az eszed, a mocsok beszéded, amit alámduru- zsolsz, bezzeg nem a naplódnak tartogatod. FD Ki tanított rá? FSE Ki szedte ki belőlem? FD Nem mondhatod, hogy pofonnal szedtem ki! FSE Könnyű elbánni egy szegény, ma- gáramaradott asszonnyal. FD Életedben még úgy nem fürödtél a szerelemben, életedben még olyan jól nem laktál — FSE Nincs mit hencegni vele. FD Frangoise! FSE Tudomisén, mért csinálom. Tudom- isén, mit sajnáltam meg rajtad, te girhes, te sovány kis kakaska te. Talán a gyámoltalanságodat: hogy olyan kiszolgáltatott vagy. FD Frangoise — FSE Akármelyik nap elfújhatnálak, mint a gyertyát. Akármelyik nap — FD Ne marakodjunk. FSE Hát ne is, ha kedves az életed. FD A holnap mindenre meghozza a feleletet. FSE A holnap. A naplódnak elpanaszolhatod a holnapi napot meg a holnaputánit. Hogy micsoda vén banyának kell kedvét tokened nap mint nap, micsoda agyondolgozott öregasszonynak, aki nem számmi- csodázik, mert a falu bábájának mondott vizsgázott szülésznő az istenadta, nem a professzorod csimbókos majd-megmondom-micsodá- ja, hiszen világéletedben csak sza- tócsok-hentesek között forgott — FD A hasát kenegeti Csak ez a puffadás: ez alábbhagyna — FSE Képzelem, milyen ömlengve panaszolod a naplódnak a sorsod, mintha nem magad választottad volna — a nyakamba pottyanni, malomkeréknek. November tizenöt: székrekedés. November tizenhat: szorulás. Tizenhét: székrekedés! Tizennyolc: szorulás! Amíg a naplódnak iis szorulása nem lesz. FD Christ! . . . Megint rajtam a görcs. FSE Gyere, tiszta az ágyad. Feküdj le. FD Odavánszorog; tűri, hogy lefektessék Csak ne volnék ilyen agyonütött. Ilyen nyavalyás. FSE Mit akarsz? Rádiózni? Gyomorkeserűt? FD Nyög A hasam. FSE Megikenegessem ? FD „Megkenegessed?”?! Mi vagy te, vajákos asszony? Vagy talán a Jézus Krisztustól kaptad a kézráté- telt, hogy mindjárt a szeleket is hajtani tudod? FSE Tegyek rá meleg fedőt? Melegítsem? FD „Meleg fedőt”?! A józan eszednél vagy? FSE Hiszen csak jót akarok. FD A józan eszednél... ?! A huszadik században, a felvilágosodás korában akarsz melegíteni, hogy a hasamra tedd, mint a középkorban? Ráolvasást nem tudsz, más bolondgombád nincsen?! Isten haragja, nem hogy „meleg fedő” — FSE Adjak beöntést? Akarod? FD „Beöntést”?! Tisztára megkergül- tél. Beöntést, nekem?! Azt hiszed, begöngyölsz-kigöngyölsz, megnézel, mint valami pólyásbabát, azt hiszed, olyan magatehetetlen tutyimu- tyi fráter vagyok, hogy ide-oda forgatsz, mosogatsz — odáig süly- lyedtem ?! FSE Mi baj van a beöntéssel, már a beöntés se elég felvilágosult, husza1076
