Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Határ Győző: A patkánykirály (kamaradráma két részben)
FD Mint a bugyogó! Mind! FSE Meg a fiamé. FD A férjed nadrágjai, a fiad nadrágjai! Lucien mellénye, Matthieu pantallója, lábravalója, lélekmelegítő- je, a fiam, a férjem, Lucien, Matthieu, Matthieu, Lucien. Egyebet se hallok. Elegem van a pereputtyádból. A hasára tapasztja a kezét és bele- kornyad A keserves Krisztusát, egészen beleizzadok. FSE Szegénykém. Csikar? FD Csikar hát, láthatod, hogy csikar. És nem mozdul. FSE Azért mondom. Mozgásra van szükséged. FD Azt tudom. „Mozgásra”. Mert ha rajtad állna, szétszednél, mint a bábut és megsétáltatnál külön is, hetvenhét darabban, külön a két kezem, külön a két lábam, külön gu- rigáznál a fejemmel, közénkcsördí- tenél az ostoroddal, külön megpör- dítenéd mind a harminchárom csigolyámat, hogy búgócsigatáncot járjunk előtted hetvenhét darabban, mozgás-mozgás, „mozgásra van szükséged”! A lócám rogy FSE Hát a gyomrodat nem vihetem sétálni, te mamádhülyéje te. Még hogy 'én szétszednélek hetvenhét darabra. Szétgurulsz te magadtól is, ha nem vigyázol, -már bomladozik az eszed, te szerencsétlen; egyéb se hiányzik, mint hogy meghibbanj nekem itt a pincén, úgy se volt még olyan falubolondja a világon, akiről a falu ne tudott volna — hát te majd leszel. Feküdj végig a lócán, amíg az ágyadat tisztába húzom. Feküdj le, ha mondom. FD Kelletlenül engedelmeskedik. Fektében beszél Ne félj te attól, számoltam vele, de olyan szerencséd nincsen. Tudom én, mit kell csinálni, az én családomban senki se végezte tébolydában, mert auntie Betty, akitől uncle Brian emiatt nem tudott elválni, igazán nem vérszerinti rokon — FSE Hát majd te megszerzed nekik ezt a dicsőséget — FD Nagyon tévedsz. Semmit se tudsz rólam, semmit se! FSE Bánomisén. FD Mert amikor azt hiszed, csak járkálok, mint a kerge birka, olyankor az eszem is mozog ám, annak is gimnasztikára van szüksége, az agysejtjeimet táncoltatom a felsőbb mennyiségtan melódiájára. Felfrissítem a memóriámat, tudok minden képletet, minden levezetést, osztályelső voltam Shrubchesterben, ha tudni akarod: a gömbmértan- ból, átveszem apránként az egészet, az egész anyagot, minden napra egy. Ha tudni akarod! Minden napra! Egy kúpszelet, egy epiciklois, egy hiperbolikus paraboloid, egy számelmélet! Tökéletesítem magam a poligonális rendszerekben, kidolgozom a magam számelméletét a modalitás: a modalitás fogalmának a bevezetésével, el sem hiszed, hogy egy szép napon a számelmélet Herkulese leszek, a számelmélet Herkulese! Hirtelen felül Közzéteszem a szaklapokban név nélkül, cím nélkül, a szakprofesz- szorok álmélkodva találgatják, ki lehet ez a lángész, a számelmélet Herkulese, „számelméleti funkcio- lógia a modalitás fogalmának a bevezetésével”: érted? Érted a frász- karikát azzal a parasztasszony eszeddel — Felugrik és megint fel-alá jár — hol hallottál volna te számelméletről, számsorokról? Hát szóval csak azért mondom: ne féltsd te az én ép elmémet attól, hogy elborul. Meg naplót is vezetek, azért kezdtem naplót vezetni, hogy bele ne őrüljek a fojtogató gondoskodásodba, bele ne fulladjak: de nem teszem meg neked azt a szívességet, hogy — FSE Tudom: azért dugdosod előlem, mert úgy se értek belőle egy kukkot se; nem tanultam, nem értek nyelveket — FD Mert Matthieutől, a hentessegéd fiadtól azután igazán nem tanulhattál ilyeneket, világéletedben hente- sek-szatócsok között forogtál — 1075
