Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Parancs János: A korszerűtlen törekvésről, Ahogy a vitákat látom, Póruljárt vadászként (versek)
PARANCS JÁNOS A korszerűtlen törekvésről Hová s mivé fajul még ez az élet? Ahogy öregszünk, nem csitul, fokozódik a keserűség. Gyötör bennünket továbbra is a szomj, az éhség. Mintha semmit sem okultunk volna, nyomtalanul múlnak az évek. Nem közeledünk, inkább távolodunk tőled, ifjúkori álom, értelmes cselekvés, közhasznú, önzetlen munkálkodás. Szerencsés esetben csak kiröhögnek, ha erre törekszel. Felejtsd el, barátom, húzódj a közöny, az önzés sáncai mögé, vagy légy remete, esztelen álmodozó. Ahogy a vitákat látom Az emberi érintkezés formái korunkban már elviselhetetlenek. Az egymást kizsigerelni szándékozók bájolognak és ravaszkodnak az előtérben. Szaporodnak a viszolyogtató jelenetek, őszinte szó nyilvánosan már nem hangzik el. És nem lenne fül sem, mely befogadná. Mégkevésbé, aki azt komolyan venné. Szétroncsolódtak a közvetlenség pályái: a barbár szándék leplezésére szolgálnak már régóta a szavak. Ám az üres nézőtér előtt folyik tovább zavartalanul a gyatra színjáték: a kötetlen párbeszéd mímelése. 1057
