Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Ján Condruš: A kötéljáró, Kétfejű macska, Menekülés (versek - Tóth László fordításai)
Menekülés íme, J. Ondrus, mielőtt kézibe venné kis bőröndjét: már csak néhány dolgot. Van, akivel parolázott, van, akit megsimogatott. Melyik lábbal induljon most. Vagy megvan-e mindene, megvan-e a kulcsa és a gyűrűje, a lyukas zsebe, a bátorsága, a világot tükröző kése, megvannak-e a dalai a fülében, a gondjai, melyek miatt nem képes új erőre kapni és a szállóigéi a türelemről, mely — vajon mit terem és hol van már, miért késiik, s miért szürkül el, mire visszatér. . . És máshol érteni fogja-e vajon — úgy, ahogy itt nem — a csillagokat, a köveket és az ellenségeit, és elkapja-e röptében a szerelmet és nem siránkozik-e majd érte és miatta és egyáltalán ép ember lesz-e, tehát lesz-e feje is, még ha pityófcás is, vagy a hóna alatt hozza és látja-e majd, hogy egymást érik a napok, akár az ajak ideges rángása, amit ő váltott ki mindig, de hát nem mindegy, mi -az okuk tulajdonképpen, hiszen tudjuk, azon igyekszünk, arról van szó, hogy nélkülük nincs sikítozás, lakodalmas kocsi, ütés és -nincsenek sebek, nélkülük széthullanák, fájnak, nélkülük összevissza nőnek a gyökerek, körbefonják a bokádat, s el vágódsz, majd fektédben kinyújtod a kezed: ó, rózsa! Melyik az a láb, mellyel indulnia kell. Van, akit nem simogatott meg. Van, akivel nem parolázott. J. Ondrus talán ittmarad. (Tóth László fordításai)
