Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Marosi Ernő: Johannes Aquila és a 14. századi falfestészet (tanulmány)
MAROSI ERNŐ Johannes Aquila és a 14. századi falfestészet BESZÁMOLÓ A VELEMBEN 1984. OKTOBER 15—18. KÖZÖTT RENDEZETT MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANÁCSKOZÁSRÓL A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatócsoportjának a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia Művészettörténeti Intézetével közösen kidolgozott kétoldalú munkaterve keretében tűzte napirendre Johannes Aquila művészetének kérdését. A 14. századi festő szignált művei köztudottan részben Magyarországon (Velemér), részben Jugoszlávia szlovéniai területein (Bántornya, Mártonhely) találhatók, s már hosszú ideje a két ország kutatása külön utakat jár művészetének megítélésében éppúgy, mint az itt is, ott is esedékessé vált műemlékvédelmi intézkedésekben. A festő magát a mártonhelyi ciklus feliratában Radkersburgból valónak nevezte, s az utóbbi időben negyedik szignált műve is előkerült a steiermiarki Fünstenfeld ágostonrendi templomában. Ezért vált szükségessé, hogy a két művészettörténeti intézet által szervezett tanácskozáson osztrák kutatók is részt vegyenek. A tanácskozásnak a szombathelyi Savaria Múzeum adott otthont; az ülések színhelye a velemi Továbbképzési Központ volt; egyúttal ezt szántuk kiindulópontnak és támaszpontnak az Aquila-ikérdés szempontjából jelentős műemlékek helyszíni szemléi számára is. Johannes Aquila diákjánál és művészeténél aligha találhattunk volna kedvezőbb témát egy olyan találkozó számára, amelyen a három ország művészettörténész kutatói először találkoztak egymással közös érdekű tudományos kérdések megvitatására. Ezek a közös történeti problémák ugyanis mintegy megtestesülnek e festő személyében és műveiben. Művei mindmáig egy valaha volt, ma határok által felszabdalt kultúrtáj kereteit jelzik, s elgondolkoztatják a középkorkutatót, aki ma három állam területén hatalmas kerülőkkel, sok-sok felesleges kilométert kénytelen utazni ott, ahol egy szerény középkori mester úgy közlekedett, hogy közben soha nem távolodott el városától egy napi járóföldinél távolabbra. Kiindulópontként meg kellett fontolnunk a közös múltnak olyan előnyeit, mint pl. a modern, hermetikus államhatárok hiányát, s a legújabb kori történeti gondolkodásra jellemző 'elfogultság nélkül kellett számolnunk a természetes szomszédsági viszonyokkal és a regionális kapcsolatokkal. Ezt a vizsgálatot szolgálta a konferencia referátumainak programja is. A -történész Kubinyi András — távPllátében felolvasott — áttekintése a középkori Zala és Vas vármegyék történeti földrajzával, településszerkezetének és társadalmának felépítésével, uradalmainak kialakulásával foglalkozott, megteremtve ezzel a reális keretet Johannes Aquila működésének megítéléséhez. Radkersburg — régi magyar nevén Regede — és Fünstenfeld — magyarul Fölösitök — Magyarország szempontjaiból is kiemelkedő és folyamatos szerepe különösen alkalmasnak bizonyult az összefüggések hangsúlyozására. Valter Ilona a javarészt általa személyesen, az Országos Műemléki Felügyelőség feltárási és restaurálási programja keretében végzett építészettörténeti kutatások eredményeit összefoglalva mutatta be a területnek mint építészettörténeti tájegységnek a 13. századra már kialakult, határozóit jelleget öltött kulturális hagyományát. Ennek a regionális építészeti kultúrának nemcsak mint múltbeli előfeltételnek és mint építészeti keretnek volt szerepe a 14. század számára. Ku1050
