Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - Binjo Ivanov: Zöld a kék, Poématöredék, Szél támad és szeretlek, Reggel és azután (versek - Szondi György fordításai)

Reggel és azután

1. Gyökér az égbe merülve, fehér és vörös vagy sárga.

A csalékony határ mögül harmatos rojtod mind csápol, nyújtózik mókus magasba, fenyőfa hosszian fel lomhán. Gyökér az égbe merülve ólba se nézett ő még be — fésüli nyelvét ökör, rólad beszél majd egész nap. Tarka patak inai, szökken, forr hidegen a mezőn, hogy sarkaid érje utol; lehet, hogy loholsz nyomában, lehet, hogy fenn magasodból a mélybe te lökted egészen, gyökér az égbe merülve.

Szőnyegek fénylenek rád. szabdalnak verebek udvart, tűhegyed keresztüldöfte: csörgőkét ömlik fölöttem . . .

Gyökér az égbe merülve, az iramló gyors költemény tűsarkot, bocskort és csizmát, kalapot, puhát és keményt,

karol át, ölel az utcán, s így beszél minden és mondja Senkisem ültetett téged, ezért is vagy te hinnivaló, senkisem öntözött téged, ezért is vagy te hinnivaló, gyökér az égbe merülve.

Gyökér az égbe merülve, legbelülre ő ragad, ő el, Legbensőbe ő ragad, ő be.

2. Függőleges gondolatod alatt vesz lélegzetet sarlók és kapák arzenálműhelye, s omlanak megint lisztes gyémántok, szólítják