Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Binjo Ivanov: Zöld a kék, Poématöredék, Szél támad és szeretlek, Reggel és azután (versek - Szondi György fordításai)
fogaim, tyúkól csőrei, röpke ajkai hangyának. Megnyugodott most már minden. Birkanyáj vagy nagy bogárraj háton lassan éldegél, s így beszél minden és mondja: Senkisem ültetett téged, ezért is vagy te himnivaló, senkisem öntözött téged, ezért is vagy te himnivaló, gyökér az égbe merülve. Én pedig mit is mondhatnék, hisz te szúrtál át en,gémét, gyökér az égbe merülve — nyugatnak vetted utad . . . 3. „Mért sötétültök el, ruhák? Cserepek, gerendák, léptek, kópedő integetések ? Dadogó békák a réten, jövök én, térek már vissza, bűnbánó gólyákkal rögtön. A csalóka határ mögé bújva el mindenen én otthagytam ujjaimat, voltaképp belőlem vált el: csillagliszt lepi, hull rájuk.” Gyökér az égbe merülve, látatlan nekem meleg. Szunnyad a zokni ágyam alatt, kisegér bóbiskol benne, kisegér s hevülő tücsök is, billenőgépe fiamnak, emlékdarab a szobából. S így beszél minden és mondja: Senkisem ültetett téged, ezért is vagy te himnivaló, senkisem öntözött téged, ezért is vagy te himnivaló, gyökér az égbe merülve. Gyökér az égbe merülve rövid sóhaj mielőtt nyújtózol fel a mókussal: fenyőfa hosszú — fel, fel 1012 (Szondi György jordításai)
