Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 11. szám - Binjo Ivanov: Zöld a kék, Poématöredék, Szél támad és szeretlek, Reggel és azután (versek - Szondi György fordításai)

— Felszökött a Tejút s a transzmisszióra ragadt!

— Jaj, mama.

— Szétfolyt a műhelyben, bugyogott a motorokon, mintha ezer birka jött volna látogatóba!

— Pihenj, mama . . .

— Légy büszke, fiam, anyád a hátán viszi át a rendszerek harcában a pozíciót!

(— Mama, én elolvastam a tegnapi s a holnapi újságokban az összes cikket és verset, az utolsó s majdani lapokat, minden felkiáltójelet, a felkiáltójelet s a három pontokat.. .)

De

anya

elaludt, majdnem ezüst és tej, tej.

Diadalmasan száll a pihe, lelkének pitypangja; kiszakadva a véréből repül,

ekkora lángoló szemekkel, látjátok,

meghódít

minden

égi-földi magasságot.

Ezért is kérdem:

Nem tudnátok, virágok,

halkabban ragyogni?

Felhők, a villámokat finomábban bántani?

Mi dörög a világ végén, a világ végén, anyám ágyafején? Mi, vagy a történelem kereke

robog itt keresztül?

1009