Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Dercsényi Dezső: A könyvek vonzásában (emlékirat I.)
Ilyen társadalmi háttérrel ma már szinte érthetetlen, hogy édesapám a város vezető köreiben mégsem volt népszerű, alighanem mert jó újságíró volt. Jó újságíró volt, aki tudta, hogy az olvasók nagy része ellenzéki. Ellenzéki nem a kormányzat fő irányvonalát, hanem a városi politikát tekintve, amely egyre növekvő pofádéival sújtotta a lakosait, a lakásokat kiadni nem tudó háztulajdonosokat. A három pengőre zuhant búzaárakkal küszködő gazdákat, ugyancsak súlyos adó és OTI terhek alatt nyögő iparosokat, akiknek — mint a sökezer 'munkanélkülinek — alig volt munkájuk. Jó újságíró, aki büszke volt függetlenségére, mert rokoni kapcsolatai ellenére — ezt a különben ízig-vénig puritán Preszly Elemér sem segítette volna elő — sohasem kért, nem is kapott a Miniszterelnökség Sajtóosztályától szubvenciót, pedig a vidéki lapok általában, de a fővárosiak léte is lényegében a kormány anyagi támogatásától függött. Jóval e sorok megírása után felkeresett Kenyéri Kornélia, aki az ELTE könyvtártudományi tanszékéről a Váci Hírlapot kapta szakdolgozatnak. Felkeresett és többek között azt is megkérdezte, kapott-e a lap kormányszubvenciót? Vácott ugyanis mindenki azt állította, hogy kapott. Természetesen nemmel feleltem, mire ő is megerősítette állításomat. A véletlen folytán Pest megye főispán! levéltárában megmaradtak az iratok, amelyek a megye területén megjelenő lapok szubvenciós összegeit tartalmazták. A Váci Hírlap .nem szerepelt e listákon. Jó újságíró volt, mert olyan lapot tudott csinálni, amelyet megvettek. Nagy szó volt ez akkor, amikor a pesti napilapokat Vácott a rikkancs már reggel hatkor kiihordta a lakásokra, tehát sem a világ, sem az országos politikával .nem volt értelme foglalkozni, csak azzal, ami helyben történt. A helyi eseményeket pedig úgy tudta tálalni, hogy a kisvárosi ízlés és illem határain belül érdekesek legyenek. Emlékszem, hogy akik elköltöztek Vácról, rendszerint még külföldről is előfizettek — „járatták” — a Váci Hírlapot. Ez a szokás a világháborúban kezdődött. Alig volt olyan tábori postaszám — írta egy helyen —, ahová Cser Sándorné, Erzsiké, a lapexpedltorok gyöngye, ne küldött volna újságot. Szorosan vett témánk szempontjából az elmondottaknak azért van jelentősége, mert a lapokat (jelen esetben a hetenként megjelenőket) ritkán lehetett kézzel szedni, viszont mindenütt, ahol a lapnyomdák szedőgéppel (jelen esetben egyetlen Typograf) dolgozták, felhasználatlan szedőkapacitás gyűlt egybe. Kellő időre, a gyorsan szedő masinák ellátták a lap mejelenési igényeit, de napiközben gyakorta nem volt munkájuk. Ezért adtak ki a nagy pesti lapok nemcsak hatalmas vasárnapi mellékleteket, hanem regénysorozatokat stb. szinte fillérékért, hogy legalább a gépszedők foglalkoztatásával bérük — (amelyet amúgy is fizetni kellett) — költsége megtérüljön. Alighanem ez volt a mozgatója annak a gondolatának is, hogy a Váci Hírlap fennállásának negyvenedik évfordulójára az olvasók írjanak egy váci könyvet. Nemcsak a szedőgép kapacitáshiánya, hanem mert sok prominens személy írása hiányzott, ez a több mint ötszáz oldalas kötet a következő jubileumra, 1938-iban jelent meg, amikor a lap elérte a félszáz évet. Nem volt nehéz apámat meggyőzni, hogy a szedőgép állása helyet — amikor nincs munka — a Genthon könyvet szedni jóformán csak áramköltség. Ugyanilyen szerencsés helyzetben voltunk a papír egy részét illetően is. A váci Kodak gyár csak fotópapírt gyártott, — utóda a Forte, amely az egész világra ezt filmmel is megteszi — a nyomda állandó megrendelője volt, és a fotópapírok tasakjának színes címkéitől kezdve a soknyelvű használati utasításig minden nyomtatványuk itt készült. Egyetlen kikötésük volt csak: a nyomtatványnak olyannak kellett lenni, mintha angliai gyárukban készült volna. Ezt a feltételt természetesen teljesíteni kellett és lehetett is. Nem mindennapi, ahogy az angol-amerikai gyárral kapcsolatiba kerültünk. Tudtommal a gyár azért épült, hogy a kelet-európai piacot ellássa. Bizonyára számításba vették a magyarországi alacsony bérszínvonalat is, noha váci viszonylatban a gyár nagyon is tisztességes bért fizetett. Ügy mondták, két okból települt 957
