Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Dercsényi Dezső: A könyvek vonzásában (emlékirat I.)
Váora: tiszta, pormentes levegője miatt (s ma a DCM?) és a tiszta vize miatt. Ez utóbbit a dukál hegy irányából jövő törökkori vízvezeték szolgáltatta, amelyre rátelepült a gyár. A 80 cm széles és 110 om magas téglából épített csatornát tisztítása céljából bizonyos távolságokra aknákkal szakították meg, amelyeket tölgyfa- gerendákkal és deszkákkal fedtek. A megkövesedett gerendákból — mint azt Tra- gor Ignác elbeszéli — fáradságos munkával két tálcát fűrészeltek ki Londonban és azt ott, illetve Roohestenben (New York állam) őrzik, a Kodak igazgatóságán. Nos, atyám ennnek a vízvezetéknek elfoglalását sérelmesnek vélte, jórészt ennek vizét használták a délkeleti részén lakók és az itt működő bolgárkertészek, hiszen vízvezeték még nem volt. Lapjában ennék hangot is adott, és követelte, hogy a gyár szüntesse meg a víz elfogását. Ügy látszik, ez a kényes publicitás arra indította a gyár angol igazgatóját, hogy jó kapcsolatot keressen azzal a harapós újságíróval. A gyár valamilyen technológiai megfontolásból áttért egy más papírfajtára, és a korábban használt raktáron lévő több tonna, a merítettél vetékedő holland papirosát fillérekért átadta nekünk. Adva volt tehát a „szép könyvhöz” szükséges jó papír is, mert az illusztrációk nyomására az osztrák Waldmann cég egy tonna rendelés esetén már különleges méretű, fajsúlyú műnyomópapírt is szívesen szállított, legalább 3 hónapos hitellel. Egyetlen probléma maradt fenn, a klisék költsége, ami tetemes volt. A kliséköltség inkább formai, mint valós fedezetét miként biztosítottam, azért újabb és már hosszabb kitérőt kell tennem. Vácott a stabilizáció és a defláció 'korszakában nehéz volt munkát találni. Nem hiszem, hogy lett volna még egy magyar város, ahol annyi nyomda működött, mint ebben alig 20 000 lakosú településben. És -milyen nyomdák? A váci fegyintézet nagy létszámú, jel felszerelt nyomdájában rabok dolgoztaik. Igaz, elsősorban köz- igazgatási nyomtatványokat készítettek, de „szívességből” helyi igényt is kielégítettek. A ferences-rend kolostorában felállították a nagy kapa-oitású -Kapisztrán nyomdát, s mivel alapi tás-a egybeesett a hitleri uralom első éveinek damping árpolitikájával, a legjobb gépekkel szerelhették fel. Dolgozói a rend többnyire fel nem szentelt ún. harmadrendi tagijaiból kerültek ki. ök lakást, élelmet és ruhát kaptak munkabér fejében, ami bármily -kevésbe került is, nem volt csekélység ezekben a nehéz időkben. Nem tudók ellenállni annak, hogy e nyomda indulásának egyik kezdő epizódját el ne meséljem, mert itt ismertem meg a nyomdász szolidaritás és szervezettség nagyszerű példáját. A megrendelt gépeket a németek leszállították, s ebben az is benne foglaltatott, hogy szakképzett szerélő-oktatóikat küldtek, akik a Linotype szedőgépek és a korszerű nyomógépek kezelését megismertették. Ennek a betanításnak azonban néhány hét múlva végeszakadt. A német oktatók elutaztak és a következő hétfőn nem indultak a gépék, főként a szedőgépek. Megjelent nálunk a páter gv-ardián, akivel a kisvárosi szokások szerint — a konk-urren-cia ellenére — szívélyes viszonyt tartottunk fel, s arra kérte apámat, küldjön át egy gépszedőt, aki talán rájön a hiba okára. — Nem tilthatom meg — felelte —, de aligha hiszem, hogy a mi szervezett munkásaink hajlandók lennének egy „biokéit” nyomdában dolgozni. Így nevezték azokat a nyomdákat, ahol nem szervezett munkások működtek. — Kivel javíttatják maguk a szedőgópet? — kérdezte a páter. — Minden nagyobb lapnyomdának vannak szerelői, ezekhez fordulunk, de meg kell jegyeznem, kivétel nélkül szervezett munkások, s azok sem lesznek hajlandók semmi pénzért kijönni Önökhöz. Nem akarom nyújtani a történetet, a vége csak annyi, hogy Bécsből kellett hozatni szerelőt, aki feltette a transzmissziós szíjat, s ment a szedőgép. A felsoroltakon kívül még 3—4, ún. pi-ncenyomda is működött Vácon, amelyekben a tulajdonos mellett 3—4 inas dolgozott (ezek számát is korlátozta a szakszervezeti megállapodás), nemegyszer szinte G-uterbergi kezdetleges körülmények között. Láttam lábbal hajtott nyomdagépeket is. Ezek vitték el a legjobb hasznot hozó 958
