Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - BOZSOKI TANÁCSKOZÁS, 1983 - Bőgel József: Az 1983. évi nyári színházi évadról
BŐGEL JÓZSEF Az 1983. évi nyári színházi évadról Évadról kell beszélnünk, mert az elmúlt tíz-tizenöt év során világossá vált: a magyar színjátszás rejtett tartalékai és szándékai, újszerű törekvései bukkantak napvilágra a nyári színházi programok megvalósítása során. Struktúratágító funkciója volt a sok-sok új lehetőségnek, társulásnak, valóságos műhelyek jöttek létre, többnyire jól megkülönböztethető profillal. Paradicsommá vált sok-sok színművésznek a szabadtéri játszás: azzal társult, akivel akart és aki a .legtöbbet (mindenekelőtt célkitűzésekben, koncepcióban, műben, szereplehetőségben) ígért és teljesített neki. Valósággal elbillent a képzeletbeli szabadtéri össz-színpad egyik és nagyobbik oldala a súlyosabb mondanivaló, a komolyabb (merthát ilyenek mégis vannak) műfajok irányában. A csúcs a hetvenes évek végén, az évtizedfordulón volt. Közönség és szakma majdnem nagyobb figyelemmel várta, fogadta a szabadtér színházi eseményeit, mint a „normál” évadéit. Az 1983. évi már kétségtelenül defenzív alapállásból szerveződött, s némiképpen aszályos teljesítményt, eredményt ígért. Igaz, még új szabadtéri színpad alakítására is sor került (Kisvárdaá Várszínház), azonban a játszási helyek, ha úgy tetszik, a műhelyek száma csökkent. Anyagi és egyéb nehézségek miatt nem vállalkozott nyári produkciósorozatökra a kaposvári Csiky Gergely Színház a Boglár.lellei Nyári Színpadon, s ez utóbbi csak befogadó szabadtári színházként működött, sok- sok nehézséggel, bizonytalansággal, túl- és alászervezettsóggél. Az új vezetés indokolt óvatossága és különböző akjektív akadályok miatt ezen a nyáron nem volt saját műhelyproduk'Cdó sem Gorsiiuimban, sem a székesfehérvári bányatavi színpadon. Magyarország második .legnagyobb városában, Miskolcon még mindig nem sikerült jelentékenyebb és koncepciózus nyári színházi működést kialakítani, sőt, az idei program szegényesebb volt ebben a tekintetben az eddigieknél, és részben csak ismétlésekből állt. Szervezési és anyagi nehézségek miatt nagyon lecsökkent a tanyaszínházi tevékenység, s itt mindenekelőtt a kecskeméti és a szegedi elsorvadását sajnáljuk. Ide veendő, hogy a Szentendrei Teátrum az idén csak ismételt (ez még nem is lenne baj, sőt, mai körülményeámik között akár szükségszerű is lehet, bár nem mindegy, hogy mit, miikor és hogyan játszunk és ismételünk), s nyomuk sincs már .az itt régebben oly sok leleménnyel kitalált és még több művészi erővel megcsinált kiegészítő és csak ide teremtett koprodukcióknak. Még szerencse, hogy a Galéria Színpad (Nemzeti Színház) és a Nosztalgia Kávéház segítségére sietett (átvitt értelemben) a Szentendrei Teátrumnak a maga ügyes, olykor még jelentékenyebb színházi eseményeivel, de nagyobb tömegeknek ez nem szolgálhatott színházi csemegéül, látványosságull. Évek óta nincs fontosabb és saját nyári színházi esemény Szombathelyen (inkább csak befogadás van), örvendetes viszont, hogy a Kőszegi Várszínház működésének feltételei erősödtek, programja gazdagodott és máris saját profilja van. A defenzív alapállás abban is megmutatkozott, hogy a szabadtéri színpadok többsége óvatos, közönséget sokkal jobban csalogató műsorpolitikát folytatott. Erre gazdasági-pénzügyi nehézségek és ezek sürgető kényszere nélkül is nem egy helyen azért volt szükség, mert koncepciók, rendezői és játékstílusok megszaladtak, elváltak a közönség nagyobb részének igényétől és befogadó-értő képességétől. Ezért is volt a fővárosi Szabadtéri Színpadok igazgatóságának egész idei nyári programja merő óvatosság — csak semmi újat, merészet, meghökkentőt, ezért vállalkoztak a 174
