Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Apáti Miklós: Konkrét rezignációk (vers)
APÁTI MIKLÓS Konkrét rezignációk Győzelem helyett van így, és éppen ez az élet. Vagy jobb lett volna mindent elveszíteni? Mit nyerek, ha mindent elveszítek? Érdemes-e nyerni egy kedvtelen legényt? Öreg ló poroszkál az utolsó berekben. Fölveti fejét; teheti: győzött. Hisz’ él, s mert itt és most szabad, az itt és most ellenére, igaz kis időre csak. Farokcsontjával bögölyt hajt el onnan is. hová nem ér el. Lassan a bögöly így a képzelgésbe ér, hol minden az, aminek szerettük volna, a ló, meg én is. II. Veszélyes álmok öveztek, kontár fölébredésben örömöm hogy találjam? Gazdátlan azóta is, ama naptól, a test, az ész, a lélek. Ha eljuthatnék a titkos valahováig ... csak hát a test. . . elfárad hamar. Nincsen is esendőbb, mint ki ötvenöt kilósán, már-már testtelen, testi munkát végez, valami más, valaki más helyett. Lehetne még: gyűjtögetni, összelegelni a csekély, de zöld fűhaknokat; a cserjék közel, s jóízűek. A Nap meg éppen úgy süt, akárha épp velünk volna szent célja még. Én már tudom, hogy hiába dől a fénye mind reánk, kévés sugárban. III. Korábban kellett volna elkezdeni a testnek tetsző életet. Tilos és tilos éhezni, szomjazni, álmodni ennyit. Tilos fölhabzsolni azt, miben csak elveszni érdemes: (sorold fel magad). Nagyon sok itt a csend, s a véráldozat: elűzni ennyi csöndet, mi tovább növekszik úgyis. Ügyiskodók és vérbősködő ügyesek csapják a zajt itt, az ügyeskedőknek. Kit és meddig kell túlélni -majd? A test roskadó, de bírja még. Ám a lélek ... 1271
